Complicated love (5sos ff befejezett)

~9.rész~

- Beszélnünk kell.- mondta.

- Szerintem nem ez a megfelelő alkalom.- motyogtam, de megrázta a fejét.

- Nem fogok tovább várni, tudnod kell.- jelentette ki.

- De mit kell tudnom?- kérdeztem vissza idegesen. Ash nagy levegőt vett.

- Azt, hogy szeretlek! Szeretlek, és mindigis szerettelek. Attól a perctől kezdve szeretlek, hogy megismertelek. De nem mondtam el senkinek, mert tudtam, hogy lebeszéltek volna rólad. Hiszen Luke húga vagy. Ha megtudta volna, tuti kiakadt volna, ráadásul azt sem tudtam, te hogy érzel irántam. És már nagyon régóta bennem volt ez, de addig semmi probléma nem volt, amíg meg nem csókoltalak. Muszáj volt megtennem, de tudtam, hogy mindent elcseszhetek. Meg is tettem. Elcsesztem. Mert amikor Molly a bálon rám mozdult, gondoltam féltékennyé teszlek vele. De nem gondoltam, hogy ezzel csak megbántalak. Aztán láttalak azzal a sráccal, és azt hittem, együtt vagytok. Napokig csak ezen járt az eszem: Miért jobb ő mint én? Mit látsz benne, ami bennem nincs meg? De aztán rájöttem, hogy tökmindegy, mert te már másé vagy, és ez ellen nem tehetek semmit. Mert már túl késő. Csak ezt akartam, hogy tudd.- mondta, majd a végén lehajtotta a fejét. Nem hittem a fülemnek. Ashton most komolyan szerelmet vallott nekem? Éppen most, amikor Dan-re várok, hogy elvigyen vacsizni? Jézusom!

- Ashton, én... Annyira sajnálom.- néztem fel rá.

- Nem kell. Én voltam hülye.- mondta, majd hátrált pár lépést, megfordult, és elment. A kapuból még visszanézett rám, majd végleg elment. Teljesen lesokkolva álltam az ajtóban perceken keresztül. Még akkor is, amikor Dan megérkezett.

- Szia... Valami baj van?- kérdezte Dan, amikor odaért. Megráztam a fejem, és erőltetetten elmosolyodtam.

- Semmi baj.

- Biztos?- kérdezett vissza.

- Igen, teljesen. Na, menjünk.- mosolyogtam rá, és elindultam a kocsija felé. Beszálltam, és vártam, hogy ő is jöjjön. Pár másodperc múlva ő is beszállt a kocsiba, beindította a motort, és elindult.

- Abba az olasz pizzériába foglaltam két helyet, ami a hídnál van.- mosolygott rám.

- Ühüm, az jó.- motyogtam. Dan felvont szemöldökkel rám nézett.

- Mi az?- kérdeztem.

- Biztos jól vagy?- kérdezte.

- Persze. Csak tudod ma Luke és Hope összevesztek egy félreértés miatt, és mindkettőt vigasztalnom kellett.- füllentettem.

- Oh, ez szomorú.- mondta Dan, majd leparkolt a pizzázó előtt. Bementünk, Dan bemondta, hogy foglalása van, majd a pult mögött álló néni elvezetett minket egy kis asztalhoz a teraszon.

- Köszönjük.- mosolygott Dan, közben leültünk. Egy pincér azonnal hozott étlapot, én azt kezdtem lapozgatni. Nem tudtam koncentrálni semmire. Ashton szavai vízhangoztak a fejemben. Szeret. Már az elejétől fogva szeret. Te jó ég, hogy nem vettem észre? Én mikor estem belé? Talán a bálon? Vagy már jóval előtte? De mi van Dan-nel? Hiszen őt is nagyon kedvelem. De nem szeretem. Ashton-t viszont igen. Te jó ég!

- Pearly, hahó.- szólongatott Dan.

- Öhm, bocs, igen?- néztem rá bocsánatkérően.

- Te nem figyelsz rám.- állapította meg.

- Nagyon sajnálom, csak kicsit elkalandoztam.- mondtam.

- Pearly, figyelj, ha valami gond van, azt mond el, kérlek.- nézett rám. A fenébe. El kell neki mondanom. Bármennyire is fáj majd kimondani, de nem vele kéne, hogy itt legyek.

- Dan, én... Sajnálom, de nekem ez nem megy.- mondtam ki.

- A randi?

- Igen. Tudod, én nagyon kedvellek, meg minden, de valaki mást szeretek.- hajtottam le a fejem. Nagyot sóhajtott.

- Tudom.- mondta, mire felkaptam a fejem. Hogy mi?

- Tudod? Mégis... Honnan?- kérdeztem.

- Luke mindent elmondott. Én csak szerettem volna elhinni, hogy mégis inkább engem kedvelsz...

- Kedvellek is! De nem úgy.- mondtam.

- Oké, megértem.- motyogta.

- Nagyon sajnálom.

- Ne tedd! Inkább menj, és mond el a srácnak, mit érzel.- mosolyodott el halványan. Bármennyire is sajnáltam ezt az egészet Dan-nel, egy részem örült, hogy végre elmondhatom Ashton-nak, hogy én hogy érzek iránta. Ő már megtette, most rajtam a sor.

Megöleltem Dan-t, majd biztosítottam róla, hogy ezután is beszélni fogok vele, majd kirohantam a pizzériából. Egészen Ashton házáig rohantam. Úgy látszik, a mai nap ilyen rohanós nekem.

Az ajtóban megálltam, majd bekopogtam. Pár másodperc múlva Ashton nyitott ajtót.

- Pearly, mit keresel itt?- kérdezte meglepetten.

- Én olyan hülye voltam, Ashton.- lihegtem. Erre nem reagált, így folytattam.

- Elmondtad nekem, mit érzel, de én csak sajnálkoztam. Pedig igazából én ugyanígy érzek irántad. Nagyon fájt, amikor a bálon láttalak Molly-val, részben ezért is léptem le olyan korán. Azt hittem, hogy az a tánc nem jelentett neked semmit, mert nekem nagyon sokat jelentett. Mert azzal táncoltam, akit szeretek. Veled.- mosolyogtam rá. Ő egy percig csak nézett rám, gondolom emésztette a hallottakat.

- Komolyan mondod?- kérdezte zavartan.

- Teljesen komolyan. Szeretlek, Ashton Fletcher Irwin!- mondtam, majd közelebb léptem hozzá, lábujjhegyre álltam, és hosszasan megcsókoltam. Ő most nem hezitált, magához ölelt, és visszacsókolt. Más volt, mint a múltkori. Ez szenvedélyes volt, hosszú és érzelmes. Miután elszakadtunk, hosszú perceken keresztül egymásba fonódva álltunk az ajtóban.

- Tudod milyen régóta várok erre?- kérdezte halkan, de még mindig nem engedett el.

- Ahogy én is.- mondtam, majd újra megcsókoltam. Tökéletes volt az egész, és úgy éreztem, én vagyok a legboldogabb lány a világon! :)

Halihó! Itt van a kilencedik rész, ami hát személyes kedvencem, gondolom rájötettek, miért :). Remélem tetszett, megdobhattok pár szavazattal és kommentel (pertsze nem szó szerint :D), örülnék neki. Szép napot!

pearlyspenguins xx