Complicated love (5sos ff befejezett)

~11.rész~

Reggel motoszkálásra keltem. Felültem a kanapén, és körbe néztem. Ashton-t pillantottam meg, amint besétál a nappaliba, kezében egy tálcával.

- Jó reggelt szerelmem. Jól aludtál?- kérdezte mosolyogva.

- Igen, jól. Mi ez?- kérdeztem, és a kezében lévő tálcára mutattam.

- Reggeli. Neked csináltam.- mosolygott rám, és átadta.

- Köszönöm, aranyos vagy. Te ettél már?- kérdeztem, közben bekaptam egy szelet sajtot.

- Igen, amíg aludtál. Egyébként arra gondoltam, ma eljöhetnél Hope-al a koncertünkre. A stadionban lesz, hétkor kezdődik.- mondta.

- Persze, az klassz lenne. Csak előtte még el kell intéznem pár dolgot.- mosolyogtam.

- Oké.- bólintott. Ezután én gyorsan megkajáltam, elkészülődtem, és kikísértem Ashton-t a kapuba.

- Akkor majd este találkozunk.- nézett le rám, majd magához húzott, és hosszasan megcsókolt.

- Hétre ott leszünk. Szia.- köszöntem el tőle, még egy puszit nyomtam a szájára, majd megvártam, míg beül a kocsijába, és elmegy, aztán bementem. Anyu és apu még nem voltak itthon, ahogy Luke sem, így teljesen egyedül voltam. Gondoltam szörfözöm egy kicsit a neten, így hát felmentem a szobámba, bekapcsoltam a laptopom, majd felmentem internetre. Először csekkoltam a twitterem és a facebook-om. Twitteren nem volt semmi érdekes, csak bekövetett pár kiscsaj, mind 5sos rajongók. Sokan követnek, mivel Luke húga vagyok (és Ashton barátnője is, bár ezt ők még nem tudják), szóval megszoktam, ha bekövetnek, esetleg írnak nekem. Facebook-on éppen lefelé görgettem az idővonalamon, amikor oldalt megpillantottam egy hirdetést. „Bébiszitter kerestetik". Azonnal rákattintottam a hirdetésre, és megnéztem a részleteket. Két elfoglalt szülő keres új dadát a 3 és 7 éves gyerekeiknek. Heti öt alkalom, reggel kilenctől délután háromig. Jól megfizetnek, de az árat személyesen beszéljük meg. Alul ott volt a telefonszámuk is. Ez király! Amúgy is kellene dolgoznom valamit, amíg még nem járok egyetemre, és ez nekem pont jó lenne, mert imádom a gyerekeket. Azonnal tárcsáztam a számukat. Pár csörgésre felvették.

- Haló tessék, Thomas Foster.- szólt bele egy rekedtes férfi hang.

- Jónapot, Pearly Hemmings vagyok, és a hirdetés miatt hívom.- mondtam kicsit bizonytalanul. Még sosem hívtam fel egy tök idegent munkavállalás miatt, és fogalmam sem volt, mit mondjak. Szerencsére a pasi értette, mire gondolok.

- Áhh, igen, a hirdetés. Szóval érdekelné a munka?- kérdezte. Nem mintha nem lenne egyértelmű. Hiszen ezért hívtam. Na mindegy.

- Igen.

- Szuper. Maga az első, aki hívott minket, mióta feladtuk a hirdetést. Esetleg megbeszélhetünk egy személyes találkozót? Felmérjük, hogy alkalmas-e a munkára, és ha igen, megtárgyaljuk, hogy mi hogyan legyen, és természetesen a pénzügyekről is szót ejtünk.- magyarázta.

- Persze, rendben. Önnek mikor lenne jó?

- Holnap délután? Olyan kettő óra körül?- kérdezte.

- Tökéletes.- mondtam vidáman. A pasi még lediktálta a lakcímét, hogy hova menjek, majd elköszöntünk, és letettük. Tiszta boldog voltam, így azonnal felhívtam Hope-ot, hogy elújságoljam neki a nagy hírt.

- Na, tök jó.- mondta.

- Igen, az. Anyu már nagyon szekált ezzel a dologgal, mármint hogy keressek munkát, szóval kerestem. Holnap találkozom velük.- meséltem.