Dance, Football and Other Loves (magyar)

6. fejezet

Kedden, amikor kiléptem a teremből, az utolsó órám után, ledöbbentem, ahogy mindenki más is.

- Nem mehetsz vele sehová! – emelte fel a hangját Scott és mérgesen meredt az előtte álló lányra. Közelebb sétáltam és akkor már a lányt is felismertem. Jessica. Katy lánya. Még nem találkoztam vele, amióta hazajöttem, de mindig is jóban voltunk. Ő volt az egyetlen, akivel az elmúlt évek alatt is tartottam a kapcsolatot, néhány e-mailen keresztül.

- Nem te mondod meg, hogy kivel mehetek el a bálba, vagy kivel nem. – Jessica hangja hűvös volt és halk, éppen csak meghallottam én is, pedig csak pár lépésre álltam tőle. Amin meglepődtem az a csillogás volt a lány szemében. Jézusom, hiszen mindjárt elsírja magát. Mindenki lefagyva állt és nem avatkozott közbe. Nem is csodálom. Jessica a szemüvegével és a copfba kötött hajával nem tartozott sosem a legnépszerűbb diákok közé. Ezért is kedveltem annyira. Eldöntöttem, hogy nem hagyom, hogy az idióta unokatestvére megaláza az egész suli előtt, még ha nem is szándékosan teszi. Odaálltam Jess mellé, aki meglepetten, de apró mosollyal nézett rám.

- Szerintem Jessica már elégé nagylány, hogy eltudja dönteni mi neki a jó. – néztem Scottra, aki ha lehet még jobban kiakadt.

- Te ebbe ne szólj bele. – meredt rám. – Nincs semmi közöd hozzá, szóval tipegj szépen arrébb és ne üsd bele az orrod mások dolgába. – páran felszisszentek és talán nekem itt kellett volna meghátrálnom, de én nem ijedek meg tőle. Jessica a fejét rázta és azt suttogta, hogy nem éri meg miatta veszekednem.

Keresztbe fontam a karom és unottan néztem rá. – Miért különben mit csinálsz?

Scott rezzenéstelen arccal nézett rám és közelebb hajolt. – Még egyszer mondom. Ne szólj bele abba, amiről szart se tudsz!

- Nem ijedek meg tőled, Scott. – oldalra döntöttem a fejem. – Hagyd békén Jesst, had tegye azt, amit akar.

- Majd akkor békén hagyom, ha lekoptatja, azt az idióta Samet. – úgy mondta a fiú nevét, mintha valami undorító dolog lenne.

Jessica felé fordultam. – Ki az a Sam? – kicsit elpirult, majd megigazította a szemüvegét és körbenézett. A többi diák eddigre felfogta, hogy nem kéne egyhelyben bámulnia minket, így többen már elindultak a dolgukra és csak diszkréten hallgatóztak.

- Csak egy srác, akivel évfolyamtársak vagyunk és több közös óránk van, elhívott az őszi bálra, ami a jövő hónapban van. – magyarázta halkan.

- Nem értem mi itt a probléma? – fordultam vissza Scotthoz.

Scott közelebb lépett, így már a személyes teremben volt, és az arca csak pár centire állt meg az enyémtől. Fenyegető hangjától végig szaladt a hátamon a hideg. – Most éppen te vagy a probléma. Jessica az én unokatestvérem nem a tiéd. Szóval utoljára mondom, ne szólj bele. – hátrább lépett és Jesshez beszélt tovább. – Később még beszélni fogunk. – még egy utolsó pillantást vetett rám, majd elsétált.

- Ekkora egy beképzelt... - nem tudtam befejezni, mert Jessica a nyakamba ugorott.

- Úristen, de örülök, hogy visszajöttél. – vigyorogva öleltem vissza, majd elengedtem. – Nem is szóltál, hogy már a suliba is beiratkoztál. Meglepődtem.

- Azt láttam. – kuncogtam. – Olyan lett az arcod, mint aki szellemet lát.

Jess arca elkomorodott. – Nem kellett volna közbe avatkoznod, mindig ez van. Most csak feleslegesen felhívtad magadra a figyelmét, és vissza fog vágni, amiért szembeszálltál vele.