Dance, Football and Other Loves (magyar)

18. fejezet

"Talán nem is az első csókunknak kell igazán nagyszerűnek lenni. Hanem inkább az utolsónak."
(Kiera Cass A korona c. könyvből)

Macy

Az iskolai bálokat mindenki úgy képzeli el, hogy a tornaterem átható, jellegzetes szaga mindent körbe leng és hiába a sok díszítésnek, akkor is csak egy zenével megtöltött iskolai terem marad. Én is így képzeltem. Akkor most mindenkit felvilágosítok! Egyáltalán nem olyan. Meglepődve néztem körbe, nem lehetett felismerni a megszokott tornaterem lambériás falát, a kosárpalánkok alig látszódtak ki a sok papírdísz és lufi alól. Hangulatos világító gömbök és csillagok lógtak a plafonról és a szépen megterített asztalok ellentétes kontraszt alkottak a megszokott képpel, amik az ajtóból szokott elénk tárulni. A bejárat mellet egyből jobbra egy elszigetelt kis részen felállítottak egy fotós sarkot, ahol megörökítették a párokat. Scott mosolyogva nézett le rám, kicsit megszorította eddig is az övével összefonódó ujjaimat, majd a kamera felé kezdett húzni. Nem tiltakoztam, halvány mosollyal az arcomon követtem. Ahogy körbenéztem, megakadt a szemem Jess arcán. Ugyanaz a halvány mosoly játszott az arcán, ami az enyémen is. Összeszorult a mellkasom. Nagyon nem jól van ez így. Együtt kellett volna készülnünk. Kiválasztani a ruhát. Megcsinálni egymás haját és sminkjét. Ehelyett én nem szólok hozzá, ő pedig nem mer közeledni felém. Talán tényleg túlreagáltam egy kicsit. Nagyot sóhajtottam és észre se vettem, hogy megálltunk, addig, amíg Scott arca jelent meg előttem.

- Hé, minden rendben? – érdeklődve nézett és szabad kezével végig simította az arcom.

Mosolyt varázsoltam az arcomra és bólintottam. – Naná, minden oké.

Gyanakodva nézett rám. Majd kicsit elfordította a fejét, hogy arra nézzen, amerre még én az előbb. – Tudod, beszélnetek kellene. Talán csak félre értetted az egész helyzetet. – mondta, majd visszafordult felém.

- Igen, én is erre gondoltam az előbb.

Miután ránk került a sor, beálltunk a fényképezőgép elő. Scott mögöttem állt és átkarolva a derekam húzott magához. Fejét az enyém mellé tartotta és most is ellenállhatatlan jóképű volt, mint mindig. Boldog mosoly kúszott az arcomra, mielőtt kattant a gép, így megörökítve a boldog pillanatot. Már indultam volna, hogy mások is tudjanak képet készíttetni, de Scott nem engedett. Még mindig mosolyogva néztem rá, és kérdőn felvontam a szemöldököm. – Még egyet akarok.

Bólintottam és visszaálltam az előbbi pozícióba. Scott is elhelyezkedett mögöttem, szinte ugyanúgy, mint az előbb, ezúttal viszont ahelyett, hogy a kamerába nézett volna, oldalra fordította fejét, ajkát óvatosan a bőrömhöz érintette, majd a gép kattanásakor megpuszilt. Éreztem, ahogy akaratlanul is kicsit szélesedik a mosolyom és elpirulok. Többen érdeklődve figyeltek minket, amit Scott szinte észre sem vett. Külső szemlélőnek talán úgy tűnhet, mintha együtt lennénk és nincs kétségem, hogy Scott azon ügyködik, hogy minél hamarabb eldöntsem mégis mit akarok kezdeni a kettőnk között lévő helyzettel.

Próbáltam nem tudomást venni a követő szempárokról, de nem tudtam annyira kizárni a külvilágot, amennyire szerettem volna, így összeakadt a pillantásom Bianca haragos tekintetével, aki a barátnői mellett állt. Úgy látszik, ha nem jöhetett Scottal, akkor nem is adott lejjebb az igényeiből a fiúk körében, és inkább a lányokkal álltak össze. Elkaptam fejem és inkább arra figyeltem hova visz Scott. A kezét szorongatva követtem, ahogy utat tört a táncolók között, hogy átjussunk a helyiség másik felében ülő focicsapathoz. Ahogy közeledtünk, azt vettem észre, hogy egyedül csak Jess az egyetlen lány, aki a nagy kör alakú asztalnál ül. Úgy látszik a fiúk nem igazán erőltették meg magukat, hogy párt találjanak maguknak. Visszanéztem Jessre, aki a mellette ülő Cam kezét fogta. Boldogan mosolyodtam el és a nekem háttal ülő lány mögé léptem. Lehajoltam és hátulról átkarolva a füléhez hajoltam. Éreztem, ahogy megdermedt és kihúzta magát.