Dance, Football and Other Loves (magyar)

Karácsonyi különkiadás!

Karácsonyi meglepetés!

A részben szereplő események nem a történet folytatása. Ez egy teljesen különálló rész, amivel szeretnék nektek nagyon boldog karácsonyt kívánni!
2017.12.25.
--------------------------------------------------------------------------

Felemeltem a fejem és hagytam, hogy a hópelyhek az arcomra hulljanak. Körbefordultam és kitártam a karjaim. Imádtam a hóesést. Az Owens ház hátsó kertjét legalább tíz centis hó fedte és én minden egyes részét imádtam. Ahogy körbefordultam észre vettem valakit a veranda egyik oszlopának támaszkodni. Scott még téli, kötött sapkában is eszméletlenül helyes volt és ha lehet minden alkalommal mikor meglátom újra szerelmes leszek belé. Összefont karral támaszkodott az oszlopnak, és féloldalas mosollyal az arcán nézett engem. Kesztyűs kezemmel esetlenül intettem neki, mire kuncogva ellökte magát és megindult felém. Minden egyes lépését figyeltem, ahogy közeledett és fogyott a távolság kettőnk között azzal megegyezően a szívem ritmusa is gyorsult.

Körém fonta karjait és szorosan magához húzott, aztán lehajtotta a fejét és szenvedélyes csókot váltottunk. Pihegve néztem fel rá, amikor elhúzódott. Megsimogatta kipirult arcomat és még szélesebben vigyorgott. Tudtam mire gondolt, így  csak a szememet forgattam.

- A hideg miatt. - magyaráztam, hiszen már az előtt piros volt az arcom, mielőtt kijött volna.

Még mindig vigyorgott. - Aha, mondjuk hogy elhiszem.

- Azt hiszel, amit akarsz. - mondtam és elhúzódtam, mint aki megsértődött.

- Jaj, ne csináld már. - mondta és visszahúzott magához. Ellenálltam volna, de gyenge voltam, ha róla volt szó. - Imádom, amikor elpirulsz.

Nevetve ráztam meg a fejem. Majd a szemem sarkából észrevettem egy alacsonyabb fa ágat, amit hó fedett és remek ötletem támadt. - Én tudod mit imádok? - kezdtem bele az elterelésbe és a nyaka köré fontam a karom és lábujj hegyen állva rátámaszkodtam, amivel arra kényszerítettem, hogy hátráljon pár lépést.

- Mit? - kérdezte kíváncsian és adott egy puszit az orromra.

- Megmutatom, de ahhoz be kell csuknod a szemed és hátra kell tenned a kezed. - érdeklődve felcsillant a szeme. Majd perverz vigyor jelent meg az arcán.

- Ugye tudod, hogy anya a konyhából pontosan rálát a kertre, szóval ha lentebb kalandozna a kezed, kénytelen leszek leállítani.

Rosszallóan néztem rá és a mellkasára csaptam. - Nem arra gondoltam, ne legyél seggfej.

Nevetve rakta hátra a kezét, és hunyta le a szemét.  Felnyúltam és levettem a sapkáját és beletúrtam a rövid hajába. - Eddig tetszik. - mondta mosolyogva. Adtam egy puszit az arcára, majd az állára és egyre lejjebb, és amikor a nyakához értem felemelte a fejét, hogy jobban hozzá férjek. Amint felfelé nézett, gyorsan elhúzódtam és felugorva megrántottam az ágat, majd arrébb szaladtam, hogy a rengeteg hó csak őt terítse be. 

Szitkozódva szórta le magáról a havat és az arcát törölgette. A térdemre támaszkodva nevettem és az oldalamat fogtam. Soha nem fogom elfejteni azt az arcot, amit vágott, amikor ráesett a hó.

Hunyorogva nézett rám, mire abbahagytam a nevetést és inkább szaladni kezdtem előle, mikor felém indult. - Ezt most visszakapod. - fenyegetett mosolyogva, mire még gyorsabban próbáltam beérni a házba. Egyszer csak a derekam köré fonta a karját és maga felé rántott. Ahogy neki csapódtam megcsúszott így elterültünk a földön. Scott a hátán én pedig rajta. Próbáltam felkelni de szorosan tartott, aztán átfordult és így én kerültem alulra. Teljes testsúlyával a földhöz szegezett és nem eresztett. Felemeltem a kezemben tartott sapkáját és ráadtam, mosolyogva adott egy puszit az arcomra és egyik kezével elengedett. Már azt hittem megúsztam a bosszúját, amikor egy marék hó landolt az arcomban. Felsikítottam és elkezdtem rázni a fejem, hogy megszabaduljak a hideg hótól.