Dance, Football and Other Loves (magyar)

26. fejezet

Az ajtó becsukódott mögöttem, előttem pedig a folyosó végén megjelent a cipő tulajdonosa, aki egy középkorú, csinos nő volt, magas sarkúba bújtatott lábbal, ceruzaszoknyában és elegáns blúzban. Barna haja kontyba volt rendezve és Scottéhoz hasonló zöld szeme körül mosolyráncok jelentek meg, ahogy felénk közeledett. Nyeltem egy nagyot és idegességemben szerintem a tenyerem is izzadni kezdett. Scott egy kicsit megtolt, hogy menjek beljebb, de szinte alig bírtam megmozdulni.

Scott anyukája egy méterrel előttem megállt és mosolygott. – Már azt hittem sosem értek ide.

Scott vigyorgott és mellém állt. – Anya hadd mutassam be a barátnőmet, Macyt. Macy ő itt az anyukám, Elizabeth.

Összeszedtem magam és kinyújtottam a kezem. – Nagyon örülök, hogy megismerhetem Mrs. Owens.

Mrs. Owens nem törődve a kinyújtott kezemmel felém lépett és szorosan megölelt. Elsőnek csak lefagyva álltam, majd esetlenül visszaöleltem. – Én még jobban örülök, és nyugodtan szólíts Elizabethnek vagy Liznek és nem szeretném meghallani, hogy magázol, rendben? – elengedett és próbált szigorúan a szemembe nézni, de a mosoly a szája sarkában nem csapott be.

Halkan elnevettem magam és éreztem, hogy kicsit ellazulok. – Rendben.

A mosoly kiszélesedett az arcán és összecsapta a tenyerét. – Remek, előkészítettem neked egy vendégszobát, Scott majd felviszi a csomagodat, addig gyere a konyhába és egyél egy kis csokis kekszet, most vettem ki a sütőből. – az utolsó szavakat már a válla fölött mondta és maga után húzva sétált a konyha felé. Hátranéztem Scottra, aki csak mosolyogva figyelt minket, majd eltűnt a szemem elől, mikor befordultunk egy újabb helyiségbe. – Ez itt a nappali. – mutatott körbe. Ízlésesen berendezett, elegáns hely volt, tévével, kanapéval és egy nagy kandallóval, ami felett képek és festmények sorakoztak. – Ebből nyílik a konyha, és ott a lépcső az emeletre. – mutatott balra. – Egyébként a konyhába a másik oldalról is be tudsz jönni, és nyílik egy ajtó a kertbe is. – körbe fordultam a nagy helyiségben, ahol modern konyhai eszközök sorakoztak és egy konyhasziget is volt. Az étkezőasztal melletti fal teljesen üvegből volt, ami láttatni engedte a hatalmas füves kertet, aminek a végén egy medence volt lefedve. – Gyere ülj le. – mutatott egy bárszékre, a konyhasziget mellett és lerakott egy tál sütit elém.

- A kedvencem a csokis keksz. – mondtam halkan és beleharaptam az édességbe. Puhán omlott szét a számban, és a csoki olvadni kezdett.

Elizabeth mosolygott és ő is elvett egyet. – Tudom, volt egy kis segítségem ezzel kapcsolatban. – utalt Scottra. Csendben ettünk, majd egyszerre halottuk meg, ahogy Scott közeledett.

Mellém állt, majd ahogy átkarolt adott egy puszit a hajamra. Felé nyújtottam a kezemben tartott csokis kekszet, amibe beleharapott és mosolyogva rágni kezdett. Közben Elizabeth még nagyobb mosollyal figyelt minket és, aztán megtörte a beállt csendet.

- Szívesen eltöltenék még veletek egy kis időt, de el kell szaladnom még pár dolgot beszerezni a vacsorához, szóval egyetek, igyatok, és érezd magad otthon Macy. – elhaladva a fia mellett adott az arcára egy puszit, majd meglepetésemre én is kaptam tőle egyet, és már csak az ajtó csukódását hallottuk.

- Szóval vendégszoba. – szólaltam meg. Scott sóhajtott, majd a hűtőhöz lépett és kivett egy üveg narancslevet. Felém mutatta, mire megráztam a fejem.

- Nem az én ötletem volt, sőt én teljes mértékben elleneztem, de anya szerint, és most szó szerint idézem. „ Macy az első lány, akit bemutatsz nekünk, nem szeretném, ha már csak a szobád rendetlen látványától haza szaladna." – fintorgott a végére. – Ami nem is igaz, fiú létemre nagyon is tiszta a szobám.