Dance, Football and Other Loves (magyar)

22. fejezet

Macy

- Elképesztően földhözragadt felfogásod van, ha zavar, hogy az asszony szót használtam. Pedig szerintem semmi baj nincsen vele. Ugye, Jess? – nézett a mellette ülő lányra, aki csak mosolygott rá. – Neked sincs semmi problémád vele, ugye? – Jess megrázta a fejét, mire Cam nyertes vigyorral fordult vissza felém, mellette Jess azt tátogta, hogy „de igen zavar". Az ebédlőben ültünk, és miután Jesszel megbeszéltük a reggeli dolgot, felszabadultabbnak éreztem magam. Camnek viszont be nem állt a szája. Mellettem Scott nyugodtan ette az ebédjét és közben Mattel beszélgetett, aki vele szemben ült. – Kicsit azért tágíthatnád az elméd, Macy. El sem hiszem, hogy ilyen dolgon felakadsz. – és mondta, és mondta.

Én csak meredten néztem rá. – Ha nem fogod be, esküszöm, hogy rád borítom az ebédem.

Becsukta a száját, de még mindig vigyorgott. Talán egy percig csendben volt, aztán újrakezdte. Nyöszörögve befogtam mind a két fülem és Scott vállának nyomtam a homlokom. Scott egyből átkarolt, így a mellkasához került a fejem. – Csinálj vele valamit. Nem bírom tovább.

A mellkasa remegett, ahogy kuncogott. – Cam, fogd be. – majd tovább beszélgetett Mattel. Cam nem fogta be, de szerencsére Jess félbe szakította.

- Van valami tervetek suli utánra? – kérdezte Jess tőlem és Scottol. Ránéztem a mellettem ülő fiúra, aki vállat vont.

- Nincs. Miért? – kérdeztem kíváncsian.

- Elmehetnénk egy dupla randira vagy ilyesmire. – vont vállat, mintha nem érdekelné annyira, de láttam a szemén, hogy abban reménykedik, hogy igent mondunk.

- Én benne vagyok, ha beragasztod a száját. – böktem Cam felé a villámmal, mire csak vigyorogni kezdett.

- Kár lenne eltakarni. – vigyorgott rám. – A lányok általában nagyon szeretik, ha használom a szám. – húzogatni kezdte a szemöldökét. – Hát még, ha a nyelvemet is bevetem.

- Pfúj. – megdobtam egy darab kenyérrel, ami elől elhajolt. Mellette Jess paradicsom vörös lett, annyira elpirult.

- Hé, haver vegyél egy kicsit vissza. – szólt rá Scott, de vigyorgott. – Senki sem kíváncsi, minek a hiányát kompenzálod a nyelveddel.

Az asztaltársaság minden tagja nevetésben tört ki. Még Jess is kuncogott és én is vigyorogtam. Cam mintha nem is venné magára, már válaszolt is.

- Haver, mind a ketten tudjuk kinek nagyobb kettőnk közül. – mondta vigyorogva és a hüvelykujjával magára mutatott.

- Mielőtt még kigombolnátok a nadrágotokat és az asztalon összemérnétek. – szóltam közbe. – Csak úgy mellékesen megemlíteném, hogy elmegy tőletek az étvágyam.

- Pedig ezzel pont az ellenkezőjét kellene kiváltanunk. – vigyorgott rám Scott. – De, ha ennyire zavarban vagy. – végighúzta a mutatóujját a jobb arcomon, mire még jobban elpirultam, mint Jess. – Befejezzük, és megígérem, hogy később csak neked megmutatom.

- Kösz, nem kell. – mondtam és elfordítottam róla a tekintetem zavaromban. Viszont, ahogy elnéztem mellette megláttam, hogy az ebédlő túlsó felében Bianca egy lánnyal veszekszik. Felismertem Jennát, a lányt, aki a múltkor megengedte, hogy hozzájuk üljek és kedvesen fogadott. Gondolkozás nélkül felpattantam és feléjük indultam.

- Nem igaz, hogy ilyen szerencsétlen vagy. – kiabálta Bianca és gyilkos pillantással nézte Jennát.

- É-én sajnálom, nem láttam, hogy itt vagy. – szabadkozott Jenna. Mikor közelebb értem már láttam Bianca világos nadrágját, amin egy hatalmas szósz folt volt. Jenna tálcája pedig a földön hevert. – Kifizetem a tisztíttatást.