Dance, Football and Other Loves (magyar)

30. fejezet

A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.

Paulo Coelho

Scott

Bekopogtam az ajtón és vártam. Bentről gyors léptek zaja hallatszott, ahogy valaki végig sietett a folyosó járólapján. Nyílt az ajtó és, ahogy Katy meglátott, az ajtójuk előtt zsebre dugott kézzel és rezzenéstelen arccal, lefagyott. Az arca elárulta mennyire megdöbbent, és hogy nem engem várt.

- Szia Katy. - mondtam halkan, színtelenül, majd ellépve mellette indultam el a konyhájukba. Katy becsukta az ajtót és utánam jött.

Mosolyt erőltetett az arcára. - Mi újság, Scott? Nem számítottam rád.

Neki támaszkodtam a pultnak és kicsit oldalra billentettem a fejem. - Tudom, mást vártál. Mi az a fontos, amit el kell mondanod neki? - tértem a lényegre, mert nem akartam sokáig egyedül, hagyni Macyt.

Az asztalhoz ment és elkezdte pakolgatni a reggeli maradványait. - Nem tudom miről beszélsz. - a mosogatógéphez lépett és belepakolta a használt tányérokat. - Reggeliztél már? Nem kérsz egy kis gofrit? Vagy palacsintát?

- Nem. - válaszoltam röviden. - Választ, azt viszont kérek. - beletúrtam rövid hajamba és sóhajtottam egyet. - Nem Macy, hanem én olvastam el az üzenetedet. Mond el kérlek, hogy miről van szó.

Katy szomorúan húzta el a száját. - Nem tehetem, Scott. Amíg Macy nem tudja, addig te sem fogod.

- A nagymamájáról van szó? - kérdeztem közelebb lépve. Nem nézett rám, de bólintott. - Mit tudsz róla?

Mikor rám nézett könnyes volt a szeme. - Tudom hol van és azt is, hogy miért? De Sarah azt akarja, hogy ne mondjam el Macynek.

- Miért nem akarja, hogy megtudja? - kérdeztem.

- Mert azért ment el, hogy megakadályozza, azt ami három éve történt. Azt, hogy újra összetörjön. - pár pillanatig lehunyta a szemét. Elfordultam és járkálni kezdtem, végül a kertre néző ablaknál álltam meg és a pultra támaszkodva meredtem az őszben pompázó udvarra. - De most más a helyzet. Most itt vagy neki és te egyben tudod tartani.

- Miből gondolod? - mondtam halkan és lehajtottam a fejem. - Néha még magamat is elég nehezen tartom egyben.

- Ez nem igaz. Együtt erősek vagytok. - hallottam, ahogy közelebb lépett hozzám. Oldalra fordítottam a fejem és ránéztem.

- Nem mondod el nekem, hogy miért ment el, ugye? - kérdeztem, de sejtettem a választ. Megrázta a fejét. - Macynek elfogod?

Hosszan sóhajtott. - Amíg át nem jöttél el akartam, de lehet, hogy elhamarkodott döntés lenne. Ha megtudná hol van most azonnal elindulna és nem gondolkozna tisztán.

- Hálaadás után mond el nekem és elviszem. - mondtam hírtelen. - Én akarom elvinni, így kevesebb az esélye, hogy valami rossz történjen.

Szomorúan nézett rám, és láttam a szemén, hogy tudd valami fontosat, amit elhallgat előlem. - Rendben. Hálaadás után.