Dance, Football and Other Loves (magyar)

23/3. rész

Mikor Scott bekanyarodott a hosszú feljáróra, ami egy régi viktoriánus kori, szépen felújított házhoz tartozott egyből le is állt az aszfalt szélére, a hosszú parkoló kocsisor mögé. Kézen fogva sétáltunk a ház felé, ami egyre nagyobb lett és zajosabb, minél közelebb értünk.

- Igazából nem vagyok meglepve. – mondtam, amikor hátra kellett hajtanom a fejem, hogy a többszintes házat megcsodáljam.

- Miért? – kérdezett vissza Scott, akit hidegen hagyott a ház kinézete, valószínűleg több bulin megfordult már itt.

- A ház miatt. Számítottam valami ilyesmi rongyrázós stílushoz, hiszen Bianca lakik itt. – megráztam a fejem és újra egyenesen tartottam a fejem, amikor megálltunk az ajtónál. – Na jó talán, akkor egy kicsit meglepve érezném magam, ha mondjuk egy inas nyitna ajtót. – vigyorogtam rá.

Scott nevetve megrázta a fejét. – Nincs inasuk.

Elhúztam a szám. – Kiábrándító.

Scott még mindig a fejét rázva kinyitott az ajtót és előre engedett. Megcsapott a zene basszusa és azt hittem kiszakad a dobhártyám, amíg meg nem szoktam a zajt. Az alkohol átható, szúrós szaga érezhető volt a levegőben és a levegő magas hőmérsékletétől a pólóm alatt izzadni kezdett a bőröm. Felkötöttem a hajam, még mielőtt a tarkómra tapadt volna, majd Scott kezét szorongatva indultam utána. Rengeteg ismeretlen srác és lány mellett hallattunk el, akik mosolyogva köszöntötték Scottot. Kicsivel idősebbek lehettek nálunk, bentebb haladva még jobban megcsodáltam a házat. Gyönyörködtem a szép bútorokban, lépcsőkben és a magas mennyezetben, amíg Scott vezetett át a kert felé. Néhány ismerős arcot is láttam a suliból, de senki olyat, akivel két szónál többet váltottam volna. A kertbe érve egy hatalmas medence látványa fogadott, amit a késői idő, és a nem rég esett eső miatti hűvös levegő miatt nem használt senki. A srácok egy kerti asztalt ültek körbe, amiből több is volt a kertben szétszórtan elhelyezve, tele sörös és egyéb alkoholos italok üvegével. Hangosan felnevettek valamin és, ahogy közelebb értünk észrevettem, hogy egy ismeretlen srác ül köztük és a kezével mutogatva mesél valamit. Cam vett észre minket elsőnek és csillogó szemekkel és túláradó vidámsággal talpra ugrott, majd egy szoros medveölelést kaptunk, Scottal egyszerre. – Hát itt van a gerlepár! – elkiáltotta magát és, ahogy hátra lépet közben összecsapta a tenyerét. Enyhén részeg volt a srác. Többen felénk fordultak, de aztán elvesztették az érdeklődésüket, amikor semmi érdekeset nem láttak.

Scott vigyorgott, én pedig a fejemet ráztam. – Te teljesen hülye vagy. – mondtam neki és körbe néztem, hogy megtaláljam Jess-t a tömegben, mert nem ült az asztalnál. – Hol van Jess?

- Megtalálták a barátnői és elragadták tőlem. – mondta és lebiggyesztette a szája sarkát, miközben a tenyerét a szívére szorította és elkínzott arcot vágott.

A fejemet rázva vigyorogtam rajta és Scottnak dőltem, aki átkarolta a vállam. – Jól van, menj szenvedj arrébb. – mondta neki és lökött rajta egyet. Odavezetett az asztalhoz, ahol az ismeretlen fiú felállt és köszöntötték egymást, egy félig ölelkezős, hátba veregetős kézfogással.

- Rég láttalak, haver. – mondta Scottnak és végignézett rajta. – Nem változtál semmit.

- Ahogy te sem. – válaszolt, és maga mellé húzott. – Greg, had mutassam be a barátnőmet Macyt. – mondta és egy puszit adott az arcomra. – Macy, ő itt a házigazda, Bianca bátyja, Greg. – mutatott a srácra, aki barátságosan vigyorgott.

- Nahát, nahát, nem hiszek a fülemnek, sem a szememnek. – vigyorgott még szélesebben, majd felém nyújtotta a jobb kezét. – Szia, örülök, hogy megismerhetlek.

Mosolyogva fogadtam el a kezét. – Szintén.

- Gratulálok, haver, látom végre megjött az eszed. – veregette hátba Scottot, aki csak a szemét forgatta.

- Igazából nekem hamarabb volt barátnőm. – vágott közbe Cam, aki hírtelen mellénk toppant. – Nekem mégsem gratuláltál! – felháborodottan a derekára tette mind a két kezét és mérgesen nézett Gregre.

A srác figyelmen kívül hagyta és felénk fordult. – Üljetek le, hozok nektek valamit inni. – még egyszer vállon ütögette Scottot, majd elsietett.

Utána nézve jobban megfigyeltem. Olyan magas volt, mint Scott. Szőke haja kicsit hosszabb volt az átlagosnál. Egész helyes, már akinek bejön ez a szörfös stílus.

- Egyáltalán nem hasonlít Biancára. – mondtam ki hangosan.

- Én megmondtam. – Scott csak ennyit válaszolt és leült az egyik kerti székre majd az ölébe húzott. Mosolyogva dőltem a mellkasának és fészkeltem be magam az ölelésébe.

- Szólj, majd ha fázol, jó? – suttogta a fülembe. Bólintottam, majd adtam egy puszit az arcára.

Egy keksz darab csapódott a vállamnak. – Legalább most szálljatok le egymásról egy kicsit. – mondta Matt, aki szemben ült velünk.

- Ja, kicsit tolerálhatnátok a szingliket. – értett egyet vele Winston.

- Most úgy beszéltek, mintha nem mászna rátok minden nap más csaj. – válaszolta Scott felhúzott szemöldökkel.

- Az más. – válaszolta Ben. Aztán elnézett felettünk és a fejét rázta. – Na mindjárt kezdődik a műsor.

Hátra fordulva észrevettem én is a dühös Biancát közeledni, kíváncsian vártam mi fog következni.

- Te mit keresel itt? – kérdezte szinte kiabálva és elém állt. Közömbös arccal néztem rá, de nem válaszoltam. Hagytam hadd főjön a saját mérgében egy kicsit. – Azonnal tűnj el innen, nem vagy meghívva.

- Jobb lenne, ha egy kicsit lenyugodnál Bi. – jött a hang a fejünk fölött. Greg állt a kezében két sörrel. – Ez az én bulim, Scott a vendégem, és vele együtt a barátnője is. Örülj, hogy egyáltalán megengedtem, hogy te és a barátnőid itt legyenek. – Bianca döbbenten meredt rá, ahogy szinte mindenki. – Hagyd békén a vendégeimet, vagy menj fel a szobádba, választhatsz. – kérdőn felhúzta a szemöldökét, mire Bianca szó nélkül elviharzott mellette.

- Egészségetekre! – adta a kezünkbe az italt, majd hátat fordított és elindult a testvére után.

- Hűha. – csak ennyit tudtam kinyögni.

- Hát, ja. – mondta Scott. – Nincsenek jóban. – folytatta felém fordítva a fejét, miközben a srácok elkezdtek valami másról beszélni. – Mióta ideköltöztem és ismerem őket, sosem láttam rajtuk, hogy meglenne az igazi testvéri viszony köztük. – vont vállat és beleivott a sörbe. – Senki sem tudja miért ilyenek, biztos valami történt régen, aminek ez lett a vége.

Elnézve mellette próbáltam megkeresni a szememmel őket, de nem láttam sehol sem Biancát, vagy Greget. A fejemet rázva fordultam vissza a többiekhez és próbáltam rájuk figyelni.

---------------------------------------------------------------------------------

Remélem tetszett!!!

Puszi,
Julie

2017.04.02.