Dance, Football and Other Loves (magyar)

29. fejezet ( részlet)

Amikor kinyitottam a szemem Scott mellkasán volt a fejem, amitől minden levegővételénél egy kicsit fel, majd le mozdult, a karom pedig átölelte a derekát. Már fent volt. Tudtam, mert jobb kezével a hajam végét piszkálta.

Egy kicsit feljebb mozdítottam a fejem, hogy az arcára nézzek.

- Mióta vagy fenn? – suttogtam halkan. Egyenesen felfelé nézett, a gondolataiba merült. Már azt hittem nem válaszol, amikor az órára nézett.

- Talán egy órája. – úgy mondta, hogy még mindig nem fordította felém a fejét. – Csak fél hét van, aludj még. – hosszan kifújta a levegőt és lehunyta a szemét.

Felkönyököltem és aggodalmasan néztem rá. – Valami baj van?

- Semmi. – mondta csukott szemmel. – Aludj.

Összehúzott szemmel figyeltem egy darabig, majd hátat fordítva neki, egy kicsivel arrébb húzódva feküdtem vissza. Nem értettem mi baja lehet, és legfőképpen azt nem, hogy miért nem mondja el.

Nem sokkal később még mindig ébren feküdtem, amikor az egyik telefon rezegni kezdett. Két rövid rezgés. Sms. Résnyire nyitottam a szemem, Scott telefonja az én oldalam felől volt, az éjjeli szekrényen, ami azt jelentette, hogy az enyém rezgett. Megmozdult a matrac és éreztem, ahogy Scott az ágy szélére ül. Nem mozdultam, úgy tettem, mintha aludnék kíváncsi voltam mit tesz. Hallottam, ahogy felnyitódik a képernyőzár. Scott megnézte az üzenetem.

- Bassza meg! – sziszegte halkan Scott, majd visszatette a telefont a komódra, hallottam a halk puffanást. Hosszan kifújta a levegőt, majd éreztem, ahogy felkel az ágyból.

Oldalra fordultam, de még mindig úgy tettem, mintha aludnék. Iszonyatosan dühös voltam, már attól is, hogy titkolózik, attól pedig még jobban, hogy már az üzeneteimet is olvassa. Nincs semmi titkolni valóm, de attól még örülnék, ha mind a kettőnknek megmaradna az a kis magánszférája.

Résnyire nyitottam a szemem és kikukucskáltam, éppen öltözködött nekem háttal. Amikor láttam, hogy fordulni fog, gyorsan becsuktam a szemem. Az ágy mellé lépett, és egy ideig nem mozdult, majd lehajolt és egy puszit nyomott az arcomra, kisimított egy tincset az arcomból, aztán már csak azt hallottam, ahogy becsukódik az ajtó mögötte.

Abban a pillanatban kipattant a szemem és felültem, a mobilomért nyúltam és beléptem az üzeneteimbe. Nem volt ma érkező, vagyis ahogy elolvasta ki is törölte.
Szótlanul meredtem, az ajtóra, ahol az előbb távozott. Rengeteg kérdés kavargott a fejemben. De legjobban arra voltam kíváncsi miért tette, amit tett Scott? Miért törölte az üzenetem? És ki volt, aki nekem írt?

------------------------------------------------------------------------------------------

Hali!

Sajnos nem lett teljesen kész a folytatás, de úgy gondoltam, egy kis részletnek örülnétek.
És gondoltam ezzel köszönöm meg, hogy ma a követőm száma 101 lett. Köszönöm nektek, hogy olvassátok a történetem és követtek. Megpróbálom minél hamarabb befejezni a részt. Kitartást addig és remélem azért ennek a  kis apróságnak is örültetek! 

Jóéjt!
Julie
2017.10.15.