Dance, Football and Other Loves (magyar)

11. fejezet

 A bál közeledett, Jess pedig egyre kétségbe esettebb lett. Hiába nyugtattam, hogy úgyis lesz párja, ne aggódjon, nem hallgatott rám és már én is egyre feszültebb lettem. Scott megígérte, hogy beleavatkozik egy kicsit az eseményekbe és ráveszi Camet, hogy lépjen, de a bál előtti héten, már nem igazán akartam neki hinni. Ezért kedden, mikor megpillantottam a folyosón a barátival, közük volt Cam is, gondolkozás nélkül odasiettem, karon ragadtam és magam után vonszoltam, olyan távolságra, hogy a többiek ne hallhassák a beszélgetésünket.

- Hé, tetszik ez a hevesség, de épp beszélgettem. – szólt, miközben vonszoltam. Mikor megálltam és szembefordultam vele, vigyorgott és közelebb lépett hozzám. Közelebb, mint amennyire nekem kényelmes lett volna nyugodtan beszélgetni, ezért hátráltam és a hátamat neki nyomtam a szekrényeknek, kezemben tartott könyveimet, pedig szorosan a mellkasomhoz szorítottam. Nem állt meg, hanem újból közelebb lépett, egyik kezét a fejem mellett megtámasztotta és egészen közel hajolt az arcomhoz. Egy pillanatra megcsapta az orrom kellemesen bódító, férfias illata, de hamar kitisztult az agyam, amikor megszólalt. – Na, mi lesz? Meg is szólalsz, vagy csak a figyelmemet akartad felkelteni?

Mellkasára tettem a kezem és eltoltam magamtól. Még egy kicsit elkalandozott a figyelmem – mostanában elég sokszor megesik a közelében -, mikor a kezem alatt megéreztem izmos mellkasát, de hamar összeszedtem magam és közömbös arccal néztem rá. – Vegyél vissza egy kicsit az egódból. Fontos dologról akarok veled beszélni.

Összefonta a mellkasa előtt a kezét, mire megint lentebb tévedt a tekintetem, most a bicepszére, ezért elnéztem mellette, mert az sem tűnt jó megoldásnak, hogy smaragdként ragyogó szemébe nézzek. – És mi lenne az a fontos dolog?

Kezdtem ideges lenni a nem törődöm stílusától és, így már könnyebb volt rá néznem, mert nem terelte el a figyelmem a külseje, meg az idióta vigyora, ami mindig megjelent az arcán és olyan kicseszettül jól állt neki. – Szerinted? Az, hogy nem tartod be az ígéreted, miszerint beszélsz Cammel. – mondtam halkan, de érezhető ingerültséggel a hangomban. Közben pedig a fejemmel arrafelé böktem, amerről jöttünk.

Scott arra pillantott és elvigyorodott, szemem sarkából láttam, hogy az egyik srác a karjával mutogat valamit, de mire odafordítottam a fejem abbahagyta és csak vigyorgott mindegyik fiú. Scott nem fordult vissza. – Mi lenne, ha rám figyelnél? – szóltam rá hangosan.

Mintha csak szívességet tenne nekem úgy fordította vissza rám a tekintetét. Itt szakadt el a cérna, ezért dühösen megráztam a fejem és elviharzottam mellette arra, amerről jöttem. Hallottam, ahogy nevet mögöttem és az idióta haverjai is jól szórakozhattak, mert vigyorogva néztek rám, mikor melléjük értem.

Scott elkapta a csuklóm és visszafordított. – Jól van na, csak hülyültem. – mondta és próbált kedvesen mosolyogni, de elnevette magát. – Kíváncsi voltam, mikor kapod fel a vizet.

- Haha. Nagyon vicces. – mondtam gúnyosan és elrántottam a karomat, az ujjai közül. Indulni akartam, de akkor a derekam köré csavarta a karjait, hátrarántott, ami miatt a mellkasához préselődtem és felemelt, annyira, hogy ne érjen le a lábam. Magasság különbségünk miatt nem kellet neki, annyira nagyon erőlködnie, talán mondhatom, hogy a vállával egyvonalban van a fejem, normális körülmények között. Most viszont a levegőben lógott a lábam és hitetlenkedve kapkodtam a levegőt. A könyveim kiestek a kezeim közül. Camben legalább volt annyi jó indulat, hogy felszedte őket, de nem adta vissza.

- Azonnal tegyél le! – szóltam rá Scottra és a kezeimmel próbáltam szétszedni satuként szorító karjait. – Nem hallod? Tegyél le! – kezdett hisztérikus lenni a hangom és a többiek figyelmét is magunkra vontuk, ezzel a kis jelenettel, de Scott nem eresztett. – Esküszöm, ha most azonnal nem raksz le, a következő meccsen egy percet sem fogsz játszani! – fenyegettem meg, de akkor sem rakott le a földre. A többiek pedig csak nevettek. Mármint a haverjai, a többi diák vegyes érzelmekkel figyelt minket. Volt, aki jól szórakozott, egyesek féltékenyen meredtek ránk, és volt, aki értetlen arccal figyelte mi történik.