Vándor

2.rész-Új ismerősök

A hely ahova újdonsült lakótársaim vezettek nem igazán vendéglőhöz volt fogható.Inkább egy bár volt. Tele bőrhuzatos fotelekkel és sarokkanapékkal. A világítást lila színű neonlámpák és a pult kékesen vibráló fényei biztosították. A zene éppen csak annyira volt hangos hogy mikor egy sarokban lévő kényelmes kanapén helyet foglaltunk, nem kellett túlkiabálnunk. Egyenlőre úgy tűnt ,hogy a társaságból mi vagyunk itt elsőként. Bár nem mintha tudnám kikre várunk még. Ann intett egy pincérnek és kért négy italt, majd szólt, hogy az első kört ő állja. Látszólag senkinek nem volt ellenvetése. A négy pohár lassan meg is érkezett. Egy magas vékony poharat tettek le elém amiben rózsaszín folyadék volt.

-Ez micsoda?-kérdeztem Ann-től

-Helyi specialitás. Nincs neve. Az árlistán csak számok vannak és melléjük van írva hogy az adott ital milyen ízű és mennyi alkohol van benne. Kóstold meg. Ez az egyik kedvencem.

Belekortyoltam a poharamba. Tényleg jó volt.

-Azért ne ilyen gyorsan.-szólt rám Maia-hosszú lesz még az este és nem kéne pont neked már az elején kidőlni.

Maianak igaza volt úgyhogy visszatettem a poharat az üveglapra. Ahogy a a pohár alja leért,két alak vetette le magát velünk szembe.

-Helló lányok!-üdvözölt hangosan az egyikőjük. Szőkés barna haja volt és világoskék szemei. Az arca vidám volt.-Ő az új tag? Szia! Max vagyok- kezet nyújtott.- Ő pedig a lakótársam Daniel-mutatott a mellette ülő barna hajú fiúra. Vele is kezet ráztam, majd ők is rendeltek.

Max és Daniel első látásra szöges ellentétei voltak egymásnak. Nem csak hajszínben különböztek egymástól. Max kék, vasalt ingben volt, Daniel pedig egy sima vékony, fekete hosszúujjasban. Max végig a központban volt, nem lehetett volna nem észrevenni hogy ott van. Daniel csöndesebb volt. Ő is bent volt végig a beszélgetésben de csak akkor szólt hozzá, ha tényleg érdekelte a téma.

-És amúgy hogyan kerültél ide?-kérdezte Max

-Apám vadász volt és valahogy kitörölték az emlékeimet és állítólag vándorok hoztak el ide.

-Szóval neked se tiszta a sztorid?

-Hogy érted azt hogy tiszta?

-Senki se ismeri teljesen a saját múltját közülünk.- Szólt közbe Daniel.- Aki nem Vándorok gyereke hanem rendes családban született, és csak később került ide, azoknak mindnek szükre foltok vannak az emlékeikben. Furcsa.- egy pillanatra elhallgatott, mintha törné a fejét valamin.-de biztos csak a vadászok miatt van- mondta most már semleges hangon mintha csak egy sablonválaszt nyögött volna be .

-És te is „normális" családból származol?- a normális szót még mindig furcsa volt ebben az értelemben kiejteni.

-Normális? Mi a normális? Mit számítunk annak? Nekem a nevelőotthon volt az.

Elszorult a torkom. Nem kellett volna így feltennem ezt a kérdést. A többiek arcáról nem olvastam le semmi furcsa reakciót .Lehet itt mindennapos az ilyesmi. De azért folytatom a kérdezősködést.

-Akkor te..

-Nem.-vágta rá egyből Daniel.- Nem vagyok árva. Csak mikor a szüleim rájöttek hogy milyen képességeim vannak beadtak egy nevelőintézetbe, mert félni kezdtek.

Erre nem tudtam mit mondani. Kínos csönd következett, amit Max hamar meg is tört.

-Na jó gyerekek! Nem beszélgetőkört akartunk rendezni hanem egy jó estét.

-Igaz is.- mondta Maia- Én állom a következő kört.

A pincér hozta is az italokat. És utána valaki fizetett még kettőt, majd egyszer csak Ann és Max felálltak és elmentek táncolni Maia pedig megfogta Peggy csukóját és magával húzta őt is a táncparkettre. Ketten maradtunk Daniellel. A fiú rám mosolygott majd közelebb jött.

-Bocsi ha nem tettem túl jó benyomást csak elég ideges vagyok ha új emberekkel találkozok.

-Semmi gond. Nekem nem kellett volna feltennem azokat a hülye kérdéseket.

-Nem volt hülyeség. Csak még új vagy. Annyit tudsz amennyit elmondanak neked. De tudod, van több is annál amit elmondanak. Ha gondolod valamikor esélyt keríthetünk rá és elmondom.

-Rendben.- mosolyogtam rá most már én is majd megittam az utolsó kortyokat.- Szeretsz táncolni?

Nevetett egyet- Nem.Nem is tudok.

-Én se

-Hát akkor máshogy kell elütnünk az időt. Mit szólnál ha olyat játszanánk, hogy én rendelek még egy kört,és utána te mondasz el valamit magadról, utána én magamról és így tovább?

-Rendben. Benne vagyok.

Az este innentől elég gyorsan telt. A végére már az ismerjük meg egymást játékból ki tud nagyobb hülyeséget mondani játék lett és egymást követték a hülye tények és a színes italok.

-Na jó-fakadtam ki a nevetéstől- Ez most komoly vagy csak egy nagyon nagy hülyeség?

-Ez teljesen komoly.- nevetett Daniel

-Macskák?

-Aha. Macskák. De el ne mond senkinek.

-Te jó ég- nevettem már lassan könnyezve.- Max komolyan halálosan fél a macskáktól?

-Hát persze. Egyszer kint voltunk a felszínen és elfutott mellettünk egy macska. Olyan hangosan felordított hogy a harmadik utcából is lehetett hallani.

Elképzeltem a szituációt és nem tudtam mást, csak nevetni. Mindketten könnyesre röhögtük a szemünket, mikor Maia és Peggy visszajöttek az asztalhoz.

-Mi ez a nagy jókedv emberek?

Választ persze nem kaptak. Maia nem is unatkozott sokáig, felvetette az ötletet hogy rendel valamit, amibe azt önt amit akar és aki megissza annak a legközelebbi ilyen alkalomkor ő állja a számláját. Nem volt túl sok jelentkező. Lehet túl jól ismerték Maia-t.

-Hát jó-szólt - akkor az új lány lesz az a szerencsés.

Próbáltam tiltakozni de nem vállt be. Pár perc múlva előttem volt egy teli pohár.

-És ezt próbáld meg egy húzásra. Csak akkor az igazi.- mondta

Hát jó. Annyira rossz biztos nem lehet. Megemeltem a poharat és az utolsó cseppig kiürítettem. Tévedtem. Nem volt rossz. Ez volt a legrosszabb amit életemen ittam .A mosdó felé vettem az irányt, de a falak valahogy túlságosan ingatagnak látszottak és hamar a padlón találtam magam. Még annyit éreztem hogy ketten megfognak két oldalról és elindulunk. Utána már semmi.