Vándor

9.rész-Új információk

A Peggynél tett éjszakai titkos látogatásom nem volt sikeres. Igaz, bejutottam ,de már aludt úgyhogy nem akartam felébreszteni. Nem igazán érezem álmosnak magam úgyhogy még mászkáltam egy kicsit a folyosókon. De aztán ezt is meguntam, úgyhogy magamra vettem egy pulcsit és egy tornacipőt és lementem a központba. Az utcákon nem volt senki. Bementem a kis parkba. A mesterségesen zölden tartott fű szabályos, rövid méretre volt vágva. Már ha nőtt egyáltalán. Meguntam az egyedül mászkálást ezért megfordultam, hogy vissza menjek a háló részlegre, amikor megláttam egy ismerős alakot. Valószínüleg nem vett észre, mert még mindig a cipője orrát bámulta, miközben egyedül ült egy pad szélén.

-Daniel?-szóltam szinte suttogva

-Te jó ég! -riadt meg egy kissé -Mit keresel itt ilyenkor?

-Ezt inkább én kérdezném tőled. Max azt mondta nem vagy beszédképes állapotban.

-Mi? Mikor voltál te nálunk?

-Most, egy órája.

-Max hülye. Itt voltam lent. De te mit csinálsz?

-Hát én elmentem Peggyhez. Vagyis mondhatni betörtem. De ez mellékes. Csak már aludt úgyhogy ide jöttem.

-Majd holnap bemész hozzá.

-Aha. -ásítottam. Elkezdtem álmosodni. Valószínüleg a közvetlenül kintről befújt friss levegő miatt. -Majd holnap. -leültem Daniel mellé a padra. Sötét volt, de így is látszott hogy valami nincs rendben vele. Furcsán komor volt az arca. És mikor megszólalt, akkor sem volt semmi szín hangjában. Sőt, szinte szomorúnak, vagy még inkább idegesnek hallatszott. -Valami baj van?

-Hát.-kezdte, majd egy hosszú szünetet hagyott, mintha gondolkodna azon mit is válaszoljon.-nincs. Vagyis baj nincs, csak probléma. Egyenlőre nem nagy, de ebben sem vagyok biztos.

-Na mond már mi az!-Valami ijesztő volt abban ahogy a „baj" és „probléma" szót mondta.

-Ma délután volt egy látogatásom Blacknél.

-És? Te a fontosabb személyek közé tartozol itt nem? Akkor biztos többször is előfordult már.

-Igen de ez nem olyan volt. Azt mondta, van egy csoport, akik meg akarják akadályozni a tervünket, hogy újra a felszínre mehessünk.

-De hát Daniel-ugrott ki a számon. Még folytattam is volna a mondatot, ha nem esik le olyan gyorsan mit is mondott és miért. Black tud a „Kívülállók" csoportjáról, aminek igazából nincs neve, de hát mindennek kell nevet adni. Különben olyan mintha nem is létezne. Bár lehet ez is volt a cél. És ha tud róla akkor mit? Mennyire részletesen? És vajon... nem akkor már nem mászkálhatnánk csak így szabadon. Biztos nem. Ha tudna a Zodiákusokról, és arról hogy kik a tagjai, valószínüleg már semmilyen formában nem mászkálhatnánk, és valószínüleg már ki is lenne találva a halál oka: Küldetés közbeni, halálos találat. Mert ezt is megtudtam mióta itt vagyok. Akik nemkívánatos személyek, azokat eltávolítják. És a halál oka mindig ugyan az. Valahogy nem tetszett még a gondolat se ,hogy ez álljon a nevem mellett. Valahogy a jelenlegi állapot jobban tetszik. A mondatomat nem fejeztem be. Csak figyeltem ahogy Daniel feláll és elindul a lépcsők felé.

-Óvatosnak kell lennünk-monda, olyan halkan és a fejét úgy tartva,hogy még a biztonsági kamerákon se maradjon nyoma.

Csak ültem a padon és néztem utána. Megijedtem? Nem. Nem igazán. Sőt még szinte meg sem lepődtem. Elvégre egy ilyen vezetőnek sok kapcsolata van. De akkor is. Fura érzés volt tudni, hogy többé nem akkora titok. Csak ültem és bámultam magam elé, és azon gondolkoztam, mi lesz innentől.

...............................................................................................................................................................................

Johanna a lakáskulcsát halászta elő a zsebéből. A kis tetőtéri lakást szinte csak heti egyszer látta. Azokon a napokon, mikor nem kellett a Vadászoknál lennie. Egészen kedvelte az apró egyszobás lakást a kis fürdőszobájával és a nappalival egybekötött konyhával. Kihúzta a függönyt, és kitárta az ablakot. A nap még éppen, hogy besütött rajta. Körülnézett a szobában. Legutóbb elég nagy rumliban hagyta itt. Ledobta magáról az egész napi ruháit és felvett valami kényelmesebbet. Egy rövidnadrágban és egy bő pólóban nekiállt összerakodni. A kanapéról összeszedte a vasalásra váró ruhákat, a mosogatóból pedig kipakolta az időközben megszáradt tiszta edényeket. Mindjárt otthonosabbnak hatott a környezete. Mikor végzett, lezuhanyozott és pizsamát vett. Ledobta magát a kanapéra és bekapcsolta a régi tévéjét. Vagyis csak akarta. A készülékből csak fura hangok jöttek meg néha felvillant a képernyője. Le akarta kapcsolni, de a távirányítót már nem érzékelt, ezért a konnektorhoz ment és kihúzta. Most spórolhat egy új tévére. Nem mintha nem lenne elég a fizetés amit kap, de akkor is. Nem volt olyan kedve, hogy bemenjen a városba és egy normális elektronikai üzletet keressen. A legtöbben vagy a termékek voltak rosszak, vagy az eladók bunkók. Ez a két választás volt. 

Bosszankodva vonult be a hálószobájába, és azon gondolkodott, mit is csinálhatna. Kis gondolkodás után kinyitotta a postaládát amiből szó szerint kifolytak már a levelek és a szórólapok. Meg a heti újság. Valószínüleg benne lesz a vándorcsoport is, akiket elkaptak. Fellapozta, és meg is találta a fantomképeket. A rendőrség felhívja mindenki figyelmét, hogy aki látja bármelyiket is azonnal hívja őket. Valószínüleg a következőben pedig az lesz ,hogy eltűnt a banda, vagy a rendőrség elfogta őket. Sokszor volt már olyan, hogy olyan bűnözők, akiket Johanna és a társi kaptak el,végül a rendőrség neve alá kerültek dicsőségként. A következő oldalon egy újabb bűnözőről volt szó. Fiatal 16-18 év közötti lányt keresnek, aki még tavaly egy kisebb csoporttal együtt lógott be valami üzletbe és pakolta ki a kasszát. A cikk azt írta, hogy már csak ő az egyetlen aki szabadlábon van, és nagy valószínűséggel nyoma veszett. Legalább is a rendőrök szerint. Kép nem volt, csak egy személyleírás és két személy vallomásából néhány részlet. Ahogy Johanna befejezte az olvasást feltűnt neki, hogy mennyire hasonlít a leírás Lara-ra. Kicsit elgondolkodott, majd nevetett egyet magán amiért ilyen hülyeségeken jár az agya. Mire végig olvasta a hirdetéseket is, olcsó elektronikai cikkek után kutatva, elálmosodott. A nap már rég eltűnt az ablakból és kezdett hűvös is lenni. Egy kupacba rendezte a postaládája korábbi tartalmát, becsukta az ablakot, majd bebújt az ágyába.