Vándor

17.rész

A harmadik városból érkezett egy hír, miszerint egy irodaházban egy csoport Vándor elhelyezett egy bombát. Ez a gesztus kifejezetten a Kívülállóknak szólt. Kíváncsiak voltak rá, képes-e az a rejtélyes csoport elhárítani egy ilyen veszélyt. A veszélyelhárítás, mint más ehhez hasonló feladat is, a Zodiákusokra hárult. Leon összeállított egy csapatot magának, ami Aaronból, Deonból és a Gemini párosból állt.

-Leon! Van egy kis próbléma.-közölte Johanna.-Lara nincs meg. És a Gemininek nincs értelme ha csak egy emberből áll.

-A francba Johanna!-Aaron, aki sokkal hevesebb természetű volt mint barátja Leon, idegesen reagált a kijelentésre. -Ez pont nem a megfelelő idő arra, hogy csak úgy elveszítsétek egymást. Pont a ti képességetekre lenne szükség a szabad embereink közül.

-Nyugalom Aaron. -Leon a karját barátja mellkasa elé nyújtotta, valamennyire lecsillapítva ezzel a másik fút. -Van megoldás. Johanna! Kam, Ayana, Vesta és Simon közül ki a legalkalmasabb ideiglenes társnak?

-Hát. Ha a csapatmunkát és a képességet nézzük...-egy percre elgondolkodott. A négy szabadon lévő személyből nehéz volt választani. Egyikőjük technikája sem hasonlított igazán Johannaéhoz. A legjobbat kell választania. -Legyen Kam. Vele dolgoztam eddig a legtöbbet.

-Rendben. Deon! Szólj neki.

Miután sikeresen összeállt a csapat, a lehető leggyorsabban közeledtek a hármas számú városba. Az irodaház, amihez jöttek, a város közepén volt. Tökéletes célpont figyelemfelkeltésre. Modern, legalább tízemeletes épület volt, tele hatalmas ablakokkal. A csapat a legegyszerűbb módon jutott be. A főbejáraton. A három fiú nekiállt az épület evakuálásának. Johanna és Kam pedig keresni kezdték a bombát. Emeletről emeletre haladtak, átnéztek minden egyes helységet de semmi gyanúsat nem találtak. Időközben megkapták az értesítést, hogy a fiúk végeztek az evakuálással. Mostantól az épület bejáratát őrzik, hogy senki ne léphessen veszélyes területre. Kam és Johanna lassan felértek a tizedik emeletre. Mint minden másik emeleten, itt is szétváltak és úgy folytatták a keresést. Nagyon sok kisebb iroda helység volt. Nem volt egyszerű minden egyes négyzetmétert alaposan átvizsgálni. Johanna nagyjából harminc kartondoboz tartalmát kiborította de nem talált semmit. Kam pedig még a büfé legkisebb fiókját is kiürítette, de nem találtak semmit.A lépcső feljárónál ismét találkoztak.

-Semmi. Te?-kérdezte Kam fáradtan

-Semmi. Lehet, hogy csak szórakoznak velünk?

-Nem. Azt nem hinném. Valahol itt kell lennie annak amit keresünk. Gondolkodjunk. Valami teljesen hétköznapi helyen lehet amire nem is számítanánk. Megvan!

Johanna felkapta a fejét . -Mi van meg?

-Nem vagyok benne biztos de mi van ha a tetőn van? Gyere! Kell hogy legyen valami feljáró vagy ilyesmi. -Kam teljesen felpörgött. Most már nem bombát, hanem feljárót kerestek. Meg is találták. A takarítószertár hátuljában volt egy fémlépcső, a tetején agy öreg vasajtóval.

-Ez lesz az-Mutatott fel Kam és felmászott, majd egy gyors mozdulattal kicsapta az ajtót. Az épület tetején állt. Abból a helyzetből, beláthatta az egész várost.Látszott, ahogy a narancssárga napkorong, kezd lemenni az őzi ég zavaros felhőtengerei között. Odafent a szél sokkal erősebb volt, mint lent az utcán. A két lány teljesen összehúzta a cipzárt a kabátján. Elindultak a tető pereme felé, majd szétváltak. A tető tele volt kéményszerű betontömbökkel és egyéb otromba épülettartozékokkal. Johanna minden apró sarokba belesett, de nem látott semmit. Kezdete azt hinni, hogy tényleg csak átverés volt az egész ,és az volt a lényeg hogy az ellenség lejárassa a csapatot. Felkapaszkodott egy betonkocka tetejére, hogy megnézze hol lehet Kam. De mire egyáltalán felhúzhatta volna magát Kam kiabálására lett figyelmes.