Vándor

3.rész-Vadászok

-Azért nem kellett volna mindjárt az első napján ennyire kiütnöd nem gondolod Maia?- kérdez Ann

-Nem gondoltam rá. Csak szórakozni akartam. Különben is nem teljesen az én hibám.

-De teljes mértékben a tiéd.- vágta rá Peggy

Lassan sikerült sűrű pislogások közepette tisztán látnom a szobát. Ebben a pillanatban nem vágytam másra csak arra hogy egy nagy tompa tárggyal valaki erősen fejbe vágjon. – Ezért most tartozol nekem ugye tudod Maia?-nyögtem oda neki, majd nagy nehezen feltápászkodtam.

-Na. Végre már hogy felkeltél. Az edző szólt hogy fél órán belül kezdődik az órád.- mondta Peggy

-Mi? Milyen óra?- nem voltam teljesen képben hogy most mi is van pontosan.

-Portálhasználatot kell tanulnod. Ne izgulj nem lesz nehéz. Pár óra alatt sikerülni fog. De siess mert elkésel.

-Muszáj siettetni? Ha jól emlékszem én voltam az tegnap este akin Maia tesztelhette a kreativitását.

- Jó-jó bocsi. Talán tényleg jobban figyelhettem volna.-kért bocsánatot semleges, már kissé duzzogó hangon Maia- De valóban el fogsz késni. Az egyenruhádat bevittük a fürdőbe.

-Kösz- morogtam, majd bementem elkészülni. Megmostam az arcom, ami nagyjából úgy nézett ki mint az ázott kutyaszar, ne is beszélve a hajamról amit legalább negyed órán keresztül fésültem. Mikor nagy nehezen elkészültem, már a többiek is fel voltak öltözve. Ők nem portálhasználat órára, hanem különféle képzésekre mentek. Rá néztem az órámra. Volt nagyjából öt percem hogy leérjek a földszintre. A lépcsőzés nem ment túl fényesen. Háromszor majdnem orra estem. Mikor odaértem, belöktem az ajtót és bementem az edzőterembe. Ott volt Ms Penson. Egyből neki is álltunk.

-A portálhasználat egyszerű, de az elején nagy koncentrációt igényel. -mondta -pontosan tudnod kell hogy hová akarsz menni, különben egy teljesen más helyre kerülhetsz, vagy ahogy átlépsz a portálon, az visszadob a földre. Elég nagyot tud ütni úgyhogy ezt az opciót szerintem ne próbáld ki. Először is maradj csendben és figyelj, érezni fogsz egy furcsa erőt. Ezt az erőt kell felhasználnod portálnyitáshoz. Mikor megtaláltad, gyűjtsd egy pontba.

Becsuktam a szemem, és koncentráltam. Furcsa, gyenge napsugárra emlékeztető érzést éreztem. Ez lesz az. Próbáltam a körülöttem lévő erőt egy csoportba gyűjteni. Egyszer csak vibráló kör jelent meg előttem. Át tudtam nézni rajta, de csak homályosan. Mikor próbáltam kiélesíteni a látásom ,csak még jobban fájni kezdett a fejem, és rájöttem, hogy nem a látásommal van a baj, csak sikerült megnyitni a portált.

-Egész jó. -mondta Ms Penson. -most próbálj a portálon keresztül a terem másik felébe kerülni.

A terem másik felébe. Nem lehet olyan nehéz. Beléptem az előttem lévő körbe, ami egyszer csak magába rántott.M egilyedtem, az úticél képe kiment a fejemből. Ez csak pár másodperc volt, de nekem perceknek tűnt. Hirtelen a portál kidobott magából, én pedig a porban találtam magam. Ez nem az edzőterem. Fent voltam a felszínen. Egy faluban, vagy városban. Egy ház hátsó udvarában. Szerencsére nem volt ott senki. A kerítés nem volt magas, ezért átmásztam rajta. Egy kis utcára jutottam, ahol nem volt más csak néhány szemetes. Az egyik ház udvarán gyerekek játszottak, egy másikon meg egy nő teregetett. Reméltem hogy nem látták mikor átmászok a kerítésen. A végén még azt hinnék betörő vagyok és hívnák a rendőrséget. Nem akartam portált nyitni a központba. A felszínen voltam. Ki tudja mikor jöhetek fel újra. Fogtam hát magam és elindultam az utca végébe, ahonnan ki tudtam menni egy nagyobb útra. Itt már több ember volt. Valószinüleg egy sétáló utcán lehettem. Mindenhol kis ruhás és ajándékboltok voltak, köztük kávézók és fagyizók. Néhány ember egy kicsit furcsán nézett rám. Rá is jöttem miért. Az egyenruha volt rajtam. A kabát ujján a vándorok jelével, elöl pedig ott virított a keresztnevem és egy szám. Gyorsan le is vettem és inkább kifordítva a derekamra kötöttem. Így viszont már egy kicsit hideg volt. Ősz közepén lehetett. Mindenki pulóverben vagy kabátban volt, én meg egy szál pólóban. Talán mégsem volt olyan jó ötlet itt maradni. El is kezdtem keresni egy helyet, ahol nem lát senki és nyithatok egy portált. Találtam egy kisebb közt két épület között. Ez pont jó lesz- gondoltam. Bementem, és nekiláttam a portál elkészítésének, de valaki megfogta a karom. Egy lány volt az.  Az arcát sállal takarta.