Vándor

7.rész-Munka a 8.városban

A nyolcadik város utcái teljesen üresek voltak . Már majdnem az egész várost átnéztük, mikor Kam szólt, hogy látott valamit. Mindketten odarohantunk. Kam egy nagy ház aljában állt és a felső ablakot bámulta.

-Valaki most érkezett ide egy portálon keresztül. Nem a Központból való. Az itteniek gyávábbak. Nem jönnek ki a kis odújukból.

-Akkor menjünk be. -Johanna nagy léptekkel elindult és egy kis szerkezettel ki próbálta nyitni a zárat. Nem igazán akart sikerülni neki. Megelégeltem. Nem akartam órákat várni, úgyhogy odamentem és belerúgtam az ajtóba, ami kiszakadt a zárból.

-Így sokkal egyszerűbb .-mondtam, majd bementem. Johanna még ott térdelt ahol előtte, és kicsit elképedve bámult előre, ahol eddig még a zár volt.

-Látom te is az egyszerű megoldások híve vagy -mondta Kam és rátette a karját a vállamra, majd besétált az ajtón. Én utána mentem, Johanna meg egy kicsit lemaradva sétált utánunk. Az emeleten megálltunk egy résnyire nyitva maradt ajtónál. Úgy tűnt megtaláltuk akiket kerestünk. Nagyon elegem volt már az egész napos keresgélésből úgyhogy gondoltam csak berontok az ajtón. De az utolsó pillanatban Johanna visszahúzott.

-Várj. Először nézzünk körül, hogy egyáltalán mind itt van –e?

-Jó. De siess.

Johanna kijjebb nyitotta az ajtót és óvatosan benézett a résen.

-Mind itt van.

-Akkor menjünk-ugrott Kam és belökte az ajtót, és az éppen neki háttal állót hátba rúgta, mire az elterült a földön. -Na gyertek csak szemétládák. -kiabálta és előrántott két vastag szemű láncot. Furcsának tűnt. Nem úgy nézett ki, mintha bármit is árthatna nekik vele. Egészen addig míg egy csapással elvágta az egyik torkát. Teljesen elképedtem. Csak bámultam.

-Ne csak állj ott! Csinálj valamit! -ordított rám Johanna aki éppen két közepes méretű tőrrel a kezében harcolt.

Én is elővettem a leghosszabb, nagyjából harminc centis tőrömet, és neki estem az előttem állónak. Sikeresen belevágtam a karjába, amitől egy pillanatra eltereltem e figyelmét, majd gyomorba rúgtam és a földre estett. Hallottam, ahogy hátulról jön felém még egy. Hátrafordultam és a tőr a mellkasába fúródott. Épp ki akartam húzni, hogy végett vessek az előttem fekvő szenvedéseinek, mikor Kam megfogta a csuklómat.

-Állj. Ez az utolsó. Megkötözzük és elvisszük magunkkal.

Felálltam, kerestem egy tőrtörlésre alkalmas ruhadarabot, megtisztítottam a fegyveremet és visszatettem a helyére. A foglyunkat Kam a ruhája nyakánál fogva húzta maga után. Csodáltam, hogy egyedül elbírja. Egy nagyjából két méter magas, izmos férfi volt.

-Miért pont láncok? -intéztem hozzá a kérdésem.

-Az olyan Mérleges. Meg hatékony. Ha jobban megnézed,a nagy szemek oldala le van csiszolva élesre. Sokkal hatékonyabb mint egy lőfegyver.

-Ez igaz. De amúgy mi miért is nem használunk lőfegyvereket?

-Nagyon hangosak, és a Vándorok ellen nem is jó. A portáljaiknak van egy kisebb mágneses terük, ami eltéríti a golyót.

-Ezt nem is tudtam.

-Mert nem szükséges tudni. Várj. Hol van Johanna?

Megálltunk, Kam elengedte a zsákmányát és körülnézett. -Ott jön .-mutatott mögénk.

-Jól vagy? -kérdeztem. A kezét szorosan a karjára szorította.

-Persze. Csak egy kicsit eltaláltak.

-Várj. Add a kezet. -mondtam, és levágtam a felsője ujját, és szorosan rákötöttem a sebre. -Így már jobb lesz.

-Köszönöm.-mondta.

-Nincs mit. Csapattárs. -mondtam neki, mire elmosolyodott.

-Na elég lányok. Lara nyissuk a portálokat.

Megfogtam Johanna ép kezét, és áthúztam magammal a portálon.