Vándor

18.rész-végre szabadon

Megébredtem. Elég rég volt , hogy olyan jól aludtam mint most. Felemeltem a két karomat és nyújtózkodás közben elkezdtem szépen lassan felülni, hogy mindenem rendesen kinyújtóztathassam. De mikor felültem és emeltem a szám elé tettem a kezem ,hogy ásítok egyet mielőtt kinyitom a szemem, valaki visszatolt az ágyra és ott tartott. Erre más kinyitottam a szemem.

-Mia f...-Daniel ült mellettem és a tenyerével a párnán tartotta a vállamat.

-Ott maradsz.-mondta mintha egy kisállatnak tanítana egy trükköt.

-Mi? Mi bajod van? -elkezdtem kapálózni a kezeimmel. De ő csak egyre jobban nyomott vissza.

-Állj már le. -nagyon mérgesnek tűnt. Még nem láttam ilyennek. -Tudod egyáltalán hol vagy?

-Hát -körülnéztem. Egy hosszú helyégben voltam. A szélein ágyak sorakoztak. A legtöbb üres volt, volt amit függöny választott el a többitől. -Basszus. Ez a kórház?

-Az. -vágta rá egyből. -Sóval most itt maradsz. Nem úgy mint ahogy szoktad. Tudom, hogy visszakaptad az emlékeidet. Elmondtak mindent és az is mondták, hogy figyeljek, hogy itt maradj.

Bambán néztem rá. Eszembe jutott, hogy mi történt.

-Egyszer csinálhatnád azt amit mondanak.

-Bocsánat. -elengedtem magam és úgy néztem a szemébe

-Ahh. Jó. Nem kellett volna így letámadnom téged. Csak pont dolgoznom kéne de elment helyettem Simon. -levette rólam a kezét. -Ígérd meg, hogy nem mész el ahogy egy pillanatra nem figyelek.

-Oké-karba tett kézzel feküdtem az ágyban. Még mindig egyenruhában voltam csak csizma meg kabát nem volt rajtam. -Amúgy izé...bajban vagyok?

-Miért? -mosolyra húzta a fél száját. -azért mert úgy viselkedsz mint egy óvodás?

-Hagyj. -szóltam rá. -Nekem nem lenne dolgom?

-De. De Kam beugrott helyetted.

-Á-olyan sértődött hangon mondtam ahogy csak tudtam.- Szóval helyettesíthető vagyok.

-Ne legyél már hülye. Ebben a csapatban senki nem helyettesíthető. Különben is. Én hoztalak ide ami azt jelenti, hogy az én hibám is hogyha nem vagy elég jó.

-Mindegy. De felülhetek?

-Nem -megint visszatért a szigorú arckifejezése.

Bosszúsan kifújtam a levegőmet.

-Daniel!-szólt egy ismerős női hang. Az a szőke doktornő jött -Köszönöm a segítséged. Már elmehetsz. Szóltak, hogy kéne a segítséged máshol.

-Rendben-Daniel felállt és kiment.

-Nos? -kérdezte barátságosan a nő. -Úgy vettem észre sikeres volt.

-Igen. -mondtam.

-Nagyszerű. -A szeme csillogott a büszkeségtől .-Akkor kérlek válaszolj a kérdéseimre. És legyél őszinte kérlek. Bármi volt régen, az nincs hatással arra, amit mostanában csináltál.

Nyeltem egyet. -Rendben

-Nos akkor. Neved?

-Lara Clarissa Shadowhive.

Leírta majd jött a következő. Egyszerű adatok, majd iskola és néhány cseppet kínosabb kérdés is. Majd elérkeztünk ahhoz a kérdéshez amitől féltem.

-Követtél el valaha bűncselekményt?

Bennem szorult a levegő.  A papír felett nézett.

-Ha jól emlékszem...nem.