Vándor

10.rész-Vizsga

Ma van a Vándor vizsga napja. Egy kicsit izgulok miatta. Nem sok figyelmet fordítottam a tanulásra. Órákra se nagyon jártam be. Inkább az edzéssel voltam elfoglalva. De ezzel lehet, hogy csak magam alatt vágtam a fát. Ha nem sikerül átmennen, folytatnom kell még egy évig, és az eléggé megnehezítené a feladatomat a Zodiákusoknál. 

Tegnap elég későn találtam meg a helyemet az ágyamban ezért elég fáradt vagyok. Sietve öltöztem fel, hogy nehogy elkéssek.  

Az egyenruhánkban kellett megjelenni. A szóbeli vizsga termében már jó páran voltak. Elég furcsa volt, hogy voltak nálam jóval fiatalabbak is. Ők azok akik ide születtek. Már nyolc éves korukban elkezdték a képzést és 10 éves korukra végeztek vele. Ugyan az alapszintű iskolai dolgokat még fogják tanulni, de már teljes részei lesznek a rendszernek. 

Elfoglaltuk a helyünket. A leghátsó padsor legszélére ültem. Elég zavaró volt, hogy egy alig 12 éves kisfiú ült mellettem és ugyan azt a feladatsort bámulta mint én. Sokkal jobb lenne, ha az idősebbek külön teremben írnák. Akkor nem lenne olyan érzésem mintha négy osztályt buktam volna és még mindig én lennék a leghülyébb. Persze volt még egy srác rajtam kívül aki kitűnt a sorból. Ő valahol középen foglalt helyet. Ő valószínüleg magabiztosan áll neki az egyszerűnek látszó tesztnek. Sosem hiányzott, mindig bent volt az órákon és az edzőteremben is jól teljesített. Annak ellenére, hogy én nem csak itt "tanultam" technikákat, nagyon sokszor legyőzött, ha mondjuk párbajra került sor. A nevére nem emlékszem tisztán. Azt hiszem Nataniel. Igen Nataniel. Egész jóban vagyok vele, de a nevét mindig elfelejtem. Nem illik hozzá. Ennek a névnek a hallatán egy kedves, okos jófiúra gondol az ember. Ő pedig egy forrófejű idióta, hatalmas szívvel. Ezt azért tudom, mert többször láttam kisebbekkel játszani. Mindíg hagyta magát legyőzni, és mikor az egyik kislánynak kificamodott a bokája futás közben, ő volt az első aki odament, megnyugtatta és a karjában vitte be az orvosiba. Velem is mindig rendes volt. Az elején még tanított is ezt-azt.Utána pedig többször párbajoztunk. Sosem volt kárörvendő ha nyert és nem kapott dührohamot ha veszített. Ez persze kevesebbszer fordult elő.

 A Vándoroknál a párbaj annyiból áll, hogy mindenki kap egy kardot,-ami persze a mi esetünkben eléggé életlen, hogy komoly sérülést ne lehessen okozni-, majd meg kell küzdeni egymással, miközben portálokat nyitogat mindkét fél és így próbál a másik mögé férkőzni. Ebben már egész jó lettem. Most a vége felé még Danielt is legyőztem ,de a tesztek sajnos nem mentek ilyen jól. A papírom úgy nézett ki mintha egy óvodás firkálmánya lenne. Mindenhol áthúzások, satírozások és fölé írogatások voltak. Talán a kettes meg lesz. Vándortörténelemből annyi is elég. Amúgy is hazugság az egész. Persze ezt nekem nem szabad tudnom. Ezért itt, most teljességel a "Blackizmus" híve vagyok. Egész jó szó. Bár ezt a kreativitást kamatoztathatnám a feladatlapon is. Lassan lejár az 50 perc. Ms Penson elveszi előlem a lapomat. Sóhajt egyet mikor a végre ér, majd a szemebe néz, én meg egy "igen, tényleg ilyen hülye vagyok" nézéssel visszanézek rá. Végre vége. Most jön a gyakorlati rész. Ez már menni fog. 

Átmentünk az edzőterembe. Bent a terem túlsó falán egy tábla van kifüggesztve. Párosítások vannak rajta. Mindenki megküzd valakivel, majd a győztesek egymással és így tovább mire már csak egy marad a végén. Azt hiszem az első veszteseket visszatartják. Közelebb lépek. A nevem a harmadik sorban szerepel. Az ellenfél pedig egy számomra ismeretlen személy. Melody. Ki is ő?Mintha már hallottam volna a nevét. Melody... Na mindegy majd kiderül. A lényeg hogy nem Nataniel. Akkor most egy kicsit félnék. Meg elég kínos lenne, ha kettőnk közül egy nem menne át. Egy sípszót hallok. Mindenki felsorakozott már. Én is követtem a példájukat. Az első két embert szólítják, a többi a terem szélén lévő padokon foglal helyet.