Vándor

15.rész-Ismét új hely

Leon az egész csapatnak kiosztotta az egyenruhákat. Mostantól egységesen fogunk kinézni. Mégis különbözni fogunk a katonáktól. Az ő terep zöld ruhájukhoz szinte semmiben nem hasonlított a mi öltözékünk. Sőt. Akár még azt se mondanám, hogy hasonlít az egyenruhához. Mikor kinyitottam a kezembe nyomott, egy csík ragasztóval lezárt dobozt, találtam benne egy fekete, könyök fölé érő felsőt, egy ugyan ilyen színű nadrágot, egy hosszú, majdnem térdig érő, furcsa, erős anyagból készült fekete csizmát és egy legnagyobb meglepetésemre rendesen nőiesre szabott vékony kabátot. A színe kicsit eltérő volt a többi ruhadarabtól. Sötét, már majdnem hogy kifakult feketére hasonlító, barna vagy zöld,-vagy valami a kettő között-színe volt. Az ujjánál szűkre volt szabva, a gallérja pedig ha kicsit oldalra fordítottam a fejemet, elérte az arcomat. A vállán az Ikrek csillagkép jele volt, körülötte tizenkét fehér csillaggal. Magamra húztam mindent amit a dobozban találtam. Kíváncsi lettem volna rá, hogy hogyan is lehet, hogy mindegyik pontosan a méretem. A lakórészben, egymás után sorakozó, fém emeletes ágyak egyikére ledobott táskámból kivettem a kis jelvényt és beletűztem a kabát belsejébe.A maradék nagyjából húsz fekvőhelyből még vagy tíz üresen állt. Én pont Johanna ágya felett táboroztam le és a lépcsőn állva csimpaszkodtam, hogy kicsit össze tudjak pakolni. Most vettem észre, hogy az egyenruhában sokkal szabadabban lehet mozogni, mintha sima akármilyen másik ruha is lenne rajtam. A csizma talpa alatt nem is éreztem a vékony lépcsőfokot. A táskába bepakoltam a cuccaimat és ledobtam a padlóra, amitől akkora port kavartam, hogy mikor lemásztam, köhögnöm kellett.

-Basszus.-egy köhögő, enyhén morgó férfi hang közeledett. -Mi ez a mocsok ebben a lakrészben? Nem hiszem el, hogy nem lehet az embernek nő létére igénye a tisztaságra.

Lassan kiéleződtek a körvonalai és az arca. Az a mindig borongós arckifejezés, ami már az elején a frászt hozta rám. És ezen egy cseppet sem segített, hogy a lehető legrövidebbre vágott haja még jobban kiemelte, a szúrós vonásait. Jordan egy méterre tőlem állt meg.

-Megkérdezhetném, hogy mit keresel egy női lakrészben?

-Téged. -kinyújtotta a kezét és három barna bőr szíjat adott a kezembe. -Ezt Leon küldi. Fegyvertartó övek. Kettő a lábra egy derékra.

-Hát ő. Kösz.-mondtam.

-Egyébként siess mert már mindenki itt van. Pár perc múlva megbeszélés.-félig elfordult, és megláttam a halak jelképét a vállán. A válla fölött visszanézett rám. -Minden nálad lévő fegyverrel. És -mélyen a szemembe nézett és közelebb hajolt. -Takarítsatok össze. Úgy néz ki itt minden mint egy hajléktalanszállón. -elfordult és elindult.

-Mégis mi közöd neked ahhoz, hogy milyen a NŐI lakrész tisztasági állapota? És milyen jogon parancsolgatsz? HM?-elég ideges lettem rá. Sosem bírtam igazán. Mindig kerestem rá okot, hogy valamiért kiakadhassak rá, csakhogy felemelhessem a hangom ellene. Úgy gondoltam, eléggé nagy az arca, ahhoz képest, hogy maximum két évvel idősebb nálam.

Vissza se fordult csak megrántotta a vállát. -Nekem tökmindegy? Csak egyszerűen idegesít ha valami mocskos.-A mondata befejezésével tovább sétált.

Rajta is olyan csizma volt mint rajtam. Szinte alig hallottam a lépteit. Tuti valami speciális cuccból van a talpa. Gyorsan összedobáltam mindent, felcsatoltam az öveket, beléjük fűztem három tőrt meg egy pisztolyt és futni kezdtem. Semmi kedvem nem volt elkésni.

Jó pár folyosónyit futottam mire oda értem. Lefutottam a lépcsőn, ami a kis helységbe vezetett, ahol a Zodiákusok gyülekezni szoktak. Már mindenki az asztal körül ült. Leon állt és egy papírt tartott a kezében. Ügyet sem vetett arra, hogy bejöttem ,csak folytatta tovább.