Vándor

13.rész-Háború szele

-Nataniel! Nataniel ébren vagy? -halknak és távolinak hallatszottak a hangok. Nataniel azt hitte álmodik. Fáradt volt ráadásul túl lusta ahhoz hogy bárkinek is felébredjen. Azonban az álom kezdett elszállni a szeméről. Ahogy egyre tisztulni kezdett a látása, egyből rájött, hogy hol van. Johanna lakásában.

A lány éppen fölé hajolt és bírálóan méregette.

-Itt vagy?-kérdezte még egyszer a lány.

-Hmm?-kérdezte még bágyadt hangon. -Én? Itt. De minek keltettél fel ilyen korán?

-Korán?-kérdezett vissza Johanna. -Fél három van. Nem mintha gond lenne azzal, hogy alszol, úgyse lennél jelenleg nagy hasznomra , csak nem akartam, hogy a porszívó hangjára kelljen kelned.

A fiú nem volt teljesen képben.-Mi?

-Ahjj. Az rémlik hogy tegnap kaptál egy golyót a bokádba? Még aznap hívtam egy ismerősömet aki kiszedte és rendbe rakta a lábadat csak gondolom túl sok érzéstelenítőt kaphattál vagy valami. Elég rendesen kiütött.

-Áhh.-tényleg rémlett neki valami. Megpróbálta visszapörgetni az eseményeket. Hirtelen eszébe jutott hogy miért is jött. -A menekülési terv! Még nem szóltam nekik! -Már dobta is le magáról a takarót és talpra is ugrott volna, de egy fájdalmas kiáltással visszarogyott az ágyára -Basszus. Ez nem jó.

-Hát nem .-Johanna megfogta a karját és segített neki visszamászni. -Ilyesmivel mostanában ne próbálkozz. Kam jól céloz.

-De...De akkor most..

-Kam már elment, hogy szóljon Danieléknek. Bizonyára nemsokára itthon is lesz. De most kérlek maradj ott. Tegnap tiszta sár lett a szőnyeg. Azt próbálom kiszedni belőle.

Nataniel sóhajtott egyet, és óvatosan normális ülő helyzetbe küzdötte magát és onnan nézte az eseményeket.

........................................................................................................................................

Daniel épp a szokásos délutáni edzésére igyekezett. Remélte, hogy a terem nem lesz tele újoncokkal akiknek túl sok energiájuk van és teljesen felesleges kihívásokat intéznek felé. Nem mintha nem szeretne nyerni, de a gyengébbekkel szembeni győzelem majdnem olyan mintha nem is csinált volna semmit az ember.

Az öltöző üres volt. Már nyitotta is volna a szekrénye ajtaját mikor két szekrénysor között megpillantott egy ismerős arcot. Eléggé meglepte a dolog. Még a kulcsát is elejtette.

-Kam! Te meg mit csinálsz itt? Tele van minden kamerákkal. Mi lesz ha meglátnak?

-Nyugi. Átnéztem mindent mielőtt ide jöttem. Ezt a sarkot pont nem figyeli semmi.

-Most se csalódtam benned. -mondta,majd közelebb lépett. -Miért jöttél?

-Nataniel nem tud jönni ezért én jöttem, hogy szóljak, a háború miatt.

-Igen. -a fiú hangja komorabb lett. -már hallottam róla. Mit mondott mikor megyünk?

-Szombaton. Az ünnepség alatt könnyebb felszívódni.

-Hmm. Jó ötlet. Laranak is kéne szólni. De én nem tudok.

-Mert?

-Elzáráson van. A történet hosszú de a lényeg az, hogy oda nem mehetek be. -egy pillanatra elgondolkodott. -de te igen. Emlékszel még a központ tervrajzára nagyjából? Egy év alatt csak nem felejtetted el annyira.

-Emlékszek .-mondta. Régen Kam is ide tartozott. Azonban mikor a testvérével beléptek a Zodiákusokhoz, megjelent az újságokban egy cikk egy rejtélyesen eltűnt testvérpárról. Kam és az egy évvel idősebb bátyja szintén az ünnepség alatt szöktek meg. A Kívülállók vezetője segített nekik a szökésben. Minden zökkenő mentesen haladt. Jobb volt így, mintha nekik is kettős szolgálatot kellett volna végezniük.

-Remek. A cellája az alaksorban van. Valamelyik előrébb lévő lesz az. De ne a folyosóra teleportálj, hanem egyből a cellába. Ott nincsenek kamerák.

-Rendben. Akkor szombaton találkozunk. Viszlát.

-Viszlát. Sok sikert. -Azzal már el is tűnt.

Egy pillanat alatt egy szinttel lejjebb került. Egy hűvös cellában volt. A falak szürkék voltak, az ajtón csak egy aprócska rácsos ,kívülről csukható ablak volt. A sarokban egy ágy volt, szakadt, megviselt ágyneművel. Más berendezési tárgy nem is akadt. Kam tudta hogyan működnek itt a dolgok. Minden nap a kis ablakon beadnak egy műanyag dobozt, az a napi ételadag. A mosdót pedig csak leláncolva, kísérettel lehetett használni. Ehhez hasonló volt a zuhanyzó is. Csak ott rázárták az ajtót, hogy ne kelljen attól tartani,hogy az őr esetleg olyan helyre néz ahova nem kéne. Minden úgy volt megoldva, hogy menekülésre egy csepp esély se legyen.

Kam nyitott egy portált egy másik cellába. Szintén üres volt. Valószínüleg nem sok komoly szabályszegő vagy bűnöző volt idelent. Az ágy is  csak azért néz ki használtnak mert még a több mint hetven évvel ezelőttről való, mikor még mindenki az országban egyenrangú volt. Mivel nem járt szerencsével, folytatta a keresést, míg meg nem találta akit keresett. Lara az ágyon ült, felhúzott lábakkal és a cipője orrát figyelte. Nagyon el volt mélyedve ,úgyhogy Kam kicsit megijedt hogy valami baj van.

-Mit csinálsz?-kérdezte számonkérő hangon. A másik lány fel sem nézett rá, úgy válaszolt közömbösen.

-Számolom az öltéseket a cipőm..-egy pillanatra elhallgatott, felemelte a fejét, és mikor meglátta Kam-et ijedtében majdnem felsikoltott .-Te mi a jó fenét csinálsz itt?-a hangja először ilyedt volt, de hallatszott rajta , hogy örül a váratlan és teljesen törvénybe ütköző vendégnek.

-Hmm.-Kam színpadiasan az állához tette a kezét. -Ezt én is kérdezhetném tőled. -elindult az ágy felé és lehuppant. -Fontos dolgot akartam... Mi van a kezeddel? -a másik lány kezéhez nyúlt, és óvatosan felemelte, majd a saját térdére tette.-Larat nem izgatta igazán, csak tovább nézett Kamre. Egy rövidebb csend után ő is ránézett, majd vissza Kamre.

-Ja hogy ezzel.

-Miért mi mással?-Kam hangja egy kicsit mérgesnek tűnt

-Nézeteltérésem volt azzal a fallal-mutatott a velük szemben lévő betonfalra-aztán ma reggel mikor próbáltam kinyitni azt a kis ablakot az ajtón, hogy lássak valamit, az őr fogta és teljes erejével rácsapta az amúgy sem makulátlan állapotban lévő kezemre. Úgyhogy most egy kicsit szarul néz ki meg hát előfordlhat hogy eltört egy ujjam.

-És ezt ilyen rohadt nyugodt hanggal képes vagy elmondani? -Kam már tényleg ideges volt.-Három nap alatt agyadra ment az egyedüllét vagy mi van? Olyan vagy minthA legalább már egy éve itt lennél.

-Ahjj.-Lara az arcába nyomta a tenyerét majd szépen lassan lehúzta, és közben Kamre nézett, és mikor már a fél szeme látszott az ujjai között ,folytatta -Kurvára unalmas. Ha legalább még valaki lenne itt. De csak ez a faképű őr van aki valószínüleg már megint alszik különben már benézett volna,hogy miért beszélek magamban. És még csak ez a harmadig nap. -A kezét teljesen lehúzta az arcáról és a térdéhez csapta.

-Jól van. Nyugodj meg.-szólt Kam.

-Nyugodt vagyok. Mit is akartál mondani?

-Ja tényleg. Szóval azért jöttem, hogy szóljak, hogy az ünnepség alatt meg kell innen szöknötök és el kell jönnötök Johanna hoz. Daniel majd mondja mit hogyan. Onnan pedig együtt megyünk a Titkos városba. A háború elkezdődött. Itt az ideje, hogy mindenki azon az oldalon legyen ami valóban az övé.

Kam elhallgatott és a szája elé helyezte a mutató ujját. -Valaki jön. Most mennem kell. Még bírd ki egy kicsit. A kezedre meg vigyázz. Szükséged lesz rá.

Laranak már nem volt ideje bármit is visszaszólni. Egy pillanat alatt újra egyedül maradt a négy fal között. Háború. Csak erre tudott gondolni. Sohasem volt még háborúban. Úgy érezte egyszerűbb lenne, ha tudná hogy vajon a családja, azok akikre jelenleg nem emlékszik és valószínüleg nem is fog soha, melyik oldalon állnak. Ki tudja. Lehet egy nap pont egy családtagjával fog szemben állni a csatatér kellős közepén, és úgy fog nekirontani, mintha egy idegen lenne.