Vándor

16.rész-Emlékek

-És ez biztos?-a hangom egy cseppet remegett.

Az a fontos dolog nem más volt, mint az, hogy közöljék, visszakaphatok mindent amit elvettek. Az emlékeimet. Mindezt egy kicsi, de nagyon világos szobában közölték velem. Középen egy szék volt. Olyan mint egy fogorvosi szék, csak körülvéve mindenféle ijesztő berendezéssel és egyéb kevésbé bizalomgerjesztő tárgyakkal. Mellettem állt a férfi aki elkísért idáig. Velem szemben pedig az eddig szótlanul álló, fehér köpenyes festett szőke hajú nő a kérdésemre megnyugtató hangon válaszolt.

-Eddig két személyen alkalmaztuk. Az elsőnél csak félsikert értünk el, a másodiknál pedig szinte teljeset. Negatív eredmény, vagy következmény nem volt. Ha gondolod részletesen elmondok mindent az eljárásról. De nem kell azonnal döntened.

-Hát..-még mindig meg voltam lepődve, és szinte fel sem fogtam a helyzetet. -Ha nem is mindent, de a lényegét szeretném megtudni, hogy mi is fog pontosan történni.

A nőnek felcsillant a szeme. Nem tudtam eldönteni, annak örül e jobban, hogy van egy új tesztalanya, vagy annak, hogy valakinek elmesélheti a hatalmas felfedezést. Mindenesetre egy majdnem egyórás előadást végighallgattam arról, hogy miként is fejlesztették ki ezt az eljárást és hogyan használták ehhez a már meglévő technikát amit az emlékeke elvételhez használtak. Mire a számomra lényeges részhez értünk, már nem is figyeltem mit mond, csak láttam, ahogy mozog a szája. A két napja nem alvástól és egyéb történtektől már szinte leragadt a szemem. A beszámolója végeztével összecsapta a két tenyerét.

-Szóval ennyi lenne.-mondta teljesen felvillanyozódva. -Mit gondolsz? Bevállalod?

Az álmosság szint eltűnt, mikor abbahagyta a beszédet és bámulni kezdett.

-Hát. -azok alapján amit mondott, nem tűnik rázósnak a dolog. Igazából nekem csak aludnom kell.-Rendben. Benne vagyok.-mondtam neki végül.-De minél előbb ha lehet.

-Természetesen. Hmm. Ha jobban belegondolok, akár most is megtehetjük .Csak...-elfordul és kotorászott egy fiókban, majd előhúzott egy papírlapot és egy tollat nyomott a kezembe. -Ezt itt alá kéne írni. Semmi különös csak egy kis adminisztráció arról, hogy tisztában agy azzal, hogy ez még csak egy kísérleti dolog, és önként vállaltad, hogy tesztalany leszel.

Nyeltem egyet.-Tesztalany? Ez elég bizonytalanul hangzik.

-Igazából nem az. -mondta és elvette az aláírt papírt. -Ugyan az lesz mint az előző két esetben. És 90 százalékos a siker.

-Hát jó. És most mit kell csinálnom?

-Hát. Foglalj helyet. -a kezével a szék felé mutatott

Helyet foglaltam benne. Kemény volt és kényelmetlen. A fejemet hátrahajtottam a támlára és a plafont bámultam. Nagyot sóhajtottam, miközben a neoncsövek kék fényét néztem. Hirtelen elkezdtem félni. Nem tudtam mi vár rám miután felébredek. Most eszembe jutott az a mondás, hogy a múltja elől senki nem futhat el. Ez talán számomra most nyert csak igazán értelmet. De mi történik ha valami olyanról tudok, ami alapjában felforgatná azt amiben jelen állapotban hiszek? Erre még gondolni sem akartam, de ez is benne volt a pakliban. De most legalább kiderül ki is vagyok valójában, honnan is jöttem és mi az eddigi történetem. Valószínüleg az elején a Vándoroknál nem az igazságot mondták el. Hazugságokban és ferdítésekben profik úgyhogy könnyen el tudom képzelni. Mindenesetre semmi nem lesz olyan mint eddig. Vagy pont ezután lesz minden úgy mint régen?

-Egy kicsit fájni fog. -szólta a nő, majd közeledni kezdett egy hosszú tűvel, amivel oltást szoktak adni.-De gyorsan elmúlik. Aludni fogsz tőle.