Az élet árnyékában◀▶

5.-Szikla

-Miért akarod elüttetni magad?-suttogta a hang aki megmentette az életem.

-Én nem akartam.

-Az ahogy az úton álltál, eléggé úgy tűnt.

-De én nem...-feleltem mélyen a fiú szemébe nézve akivel még mindig egymáson feküdtünk a járdán.

-Miért siettél ennyire?-nem válaszoltam így felállt majd maga után húzott.-Folytassuk inkább máshol? 

-Talán mára nekem ennyi elég volt.

-Kérlek.-mosolyogni kezdett amitől a szívem olyan hevesen vert hogy azt hittem kiugrik a mellkasomból. Elmosolyodtam ezzel tudatva hogy akkor mehetünk. Fogalmam sem volt hova megyünk, hisz túlságosan lefoglalt az illata és a közelsége, mámorító érzés volt. Mikor felébredtem az extázisból a szikla lépcsőjén találtam magam.-Na gyere.-kacagott a fiú.

-Jövök már na.-elnevettem magam majd felhúzódzkodtam. 

-Miért mentél el? Mondtam hogy nem zavartál..-kiült a szikla szélére s a mélybe lógatta lábát én meg mint valami betanított robot követtem példáját.

-Mert általában zsenírozom az embereket és nem akartam hogy te is bánts.-Ne nyílj meg neki! NE!

-Hidd el eszem ágában sem volt, de úgy látom nem szívesen beszélsz erről szóval következő kérdés. Miért siettél így hogy majdnem megöletted magad?

-Mikor innen elmentem, elsétáltam egy régi városrészbe és hát ott találkoztam valakivel aki eléggé megijesztett már mint lelkileg, már ha ez lehetséges.-az alattunk lévő fák lombjait kezdte bámulni.-El kezdett kérdezősködni felőlem és tudod ezt senki sem szokta, senkit sem érdekel mi történik velem, akkor miért érdekelné egy idegen férfit?

-Nem bántott ugye?

-Fizikálisan nem, de elég perverz dolgokkal próbált bókolni szóval elég seggfej stílusa van.

-Miért nem verted meg?-nevetett.

-Nem vagyok verekedős típus, a verés amit maximálisan elítélek szerintem ez nem megoldás semmire. Szóval ezért siettem úgy haza, tudod nekem amúgy sem szabad beszélnem senkivel és mikor Dean oda jött, végig simította a hátam hátha így megnyugodok..megijedtem. 

-Dean?-hirtelen felém fordult.

-Igen..Dean, talán ismered?

-A bátyám.

-Sajnálom, nem akartam előtted szidni..nem tudtam.

-Egy seggfej, ezzel tisztában vagyok.-ő nevetni kezdett én pedig megnyugodni.-Amúgy Sam vagyok.-mosolygott.-Sam Winchester.

-Rosette Lancaster.-mosolyogtam vissza.

-Van barátod?

-Tessék?-felé kaptam a fejem.-Nem nincs, de ez hogy..

-Akkor ki bánt téged?

-Nem értem.

-A nyakad, a kezed..mi történik veled?

-Elég ügyetlen vagyok.-kacagtam.-csetlek botlok.

-A nyakadra hogy tudsz esni?

-Egyik nap jöttem le fele a lépcsőn, megbotlottam és bevertem a lépcső egyik fokába.

-Ezt te sem hiheted el Rose, én segíthetek neked.

-Ugyan hogy? Ehhez..-idegességemben megnyaltam alsó ajkam.-Ehhez nem elég a gyönyörű zöld szemed vagy a tökéletes arcod..ez kevés hozzá...rohadt kevés.-felugrottam mellőle.-Szembe tudnál szállni három emberrel egy magad? Miattam? Tiszta hülyeség.-hátat fordítottam hogy elinduljak de lábam mintha földbe gyökerezett volna. Nem tudtam megmozdulni.

-Miattad, érted..tökmindegy Rose, segíteni akarok!

-De ne akarj, nem tudsz! Csak bele keverednél és azt nem akarom..az én életem nem egy leányálom. Nem fogom tönkre tenni a te élted azzal hogy rajtam próbálsz segíteni.

-Engedd hogy megpróbáljam.

-És utána mi lesz?

-Barátok leszünk.-nyelt egy hatalmasat.

-Pár hét és megyek vissza Edmondba.

-Oklahoma..-suttogta.-Nem érdekel, akkor is segíteni fogok!

-Ohh hidd el Sam, nem fogsz!

-Ne akard megtiltani mit csinálhatok és mit nem.

-Amíg az én életemmel akarsz foglalkozni, megtilthatom!

-ROSSZABBAK VAGYTOK MINT EGY HÁZASPÁR!-kiáltott lentről egy ismerős hang.

-KUSSOLJ!-szóltunk vissza egyszerre utána pedig mindhárman nevetni kezdtünk. Dean felmászott majd leült a szikla szélére mi pedig követtük őt. Furán éreztem magam hogy velük vagyok de mégis olyan jó érzés volt, most éreztem azt először hogy élek, hogy van érelme hogy idáig eljutottam. Nem tudom meddig ülhettünk ott nevetgélve a tájat bámulva de ez volt életem legszebb napja, megismerhettem két erős de különböző személyiséget. Dean talán túlzottan lazán vesz mindent emellett arrogáns, egoizmus és vicces. Igaz tőlem távol állnak a seggfejek mert a hideg is kiráz tőlük de valahogy ő belopta magát a szívembe. Egy jó barátra leltem benne. Sam kiköpött ellentéte ami a lazaságot és az arroganciát illeti. Sam tud laza és igen komoly lenni. Az arrogancia tényleg távol áll Samtől, ő akkor veszi fel az arrogáns stílust mikor a bátyát utánozza ami kegyetlen jól megy neki, ami pedig az egot illeti igen csak messze áll tőle. Van egy kellő önbizalma ami talán sosem fordul át az egoizmus irányába. Sok közös van bennünk, sok mindent szeret ami én is és talán azért vonz hozzá a szívem..de be kell vallanom a szemei az arcvonása a haja és a tökéletes ajkai is szerepet játszanak ebben akár csak az illata, a rám kábítóhatással való illata.

Hello!♥ Remélem tetszett ez a rész is, ha ez így volt ne felejtsetek el szavazni és jöhetnek a vélemények is! Hatalmas ölelés.-Wayne☺