-Többszörös első helyezés general fiction témában.-
-Ne aggódj, biztos minden rendben.-valamiért most nem hittem Samnek, a szavai rezgő lécek voltak a ház padlózatában amik másodpercek alatt összeroskadnak a mázsás súly alatt, amit magamon cipelek.
-Csak csináld amit mondok és hamarabb véget ér.-tépett bele a hajamba majd suttogta a szavakat a fülembe amitől szintúgy felfordult a gyomrom.-Ha azt mondom kiáltsd a nevem azt teszed, ha azt kérem sikíts akkor jobban teszed ha szétnyitod a tökéletes kis ajkaid.-a mutató és a középső ujját végig húzta az ajkaimon.-és kiadsz valami hangot.
-Mondjuk hogy fordulj fel?-morogtam.
-Kezdésnek nem rossz.
-Ugye tudod hogy ez egyszer véget ér? És ti mind a börtönben hajolgathattok a szappanért?
-Mi sosem bukunk le, mindig a legjobbakat szemeljük ki!-duruzsolja a fülembe, én pedig hatalmasat nyeltem. Nem láthatja hogy félek, hogy reszketek és csak Sammyt akarom. Nem tudhatja.
-Ha nem is most de egyszer elfog szakadni a ti hibátlannak hitt cérnadarabotok és akkor
-Kussolj!-mordult fel majd az eddig vadul szorongatott késsel a felkaromba vágott. Vissza nyeltem a könnyeim és nevetve hagytam hogy csinálja. Ohh Sammy hol vagy? MENTS MEG!-A nagy szád még oké, az beindít de van egy határ amit nem jó ötlet átlépni. Tudod általában ilyenkorra már végezni szoktam, ha a kislányt hozom ki már rég bent zokogva a sebeit bámulva. De egyszerűen te más vagy.
-Nem vagyok kislány?
-Nem félsz.-Lehet színészkednem kéne. Belülről emészt fel a felélem!-Miért nem félsz? MIÉRT?
-Nincs vesztenivalóm.-néztem farkasszemet a sráccal, aki először állta hűvös tekintettem majd gondolva egyet az ajkaimra kényszerítette a sajátjait. A hányinger örvényként rántott magával, hirtelen mozdulni sem bírtam, megszeppenve összeszorított ajkakkal hagytam hogy csókolni próbáljon. Mikor sikerült visszanyelnem a hányingerem nagy viaskodás után elfordítottam a fejem.
-Te leszel az új barátnőm.-csillantak fel a szemei. Tévedtem ez még sem a börtönben fog megrohadni hanem egy elmegyógyintézetben.-Szóval ez már hivatalos.-kacarászva összecsapta párszor a tenyerét majd kirohant és vadul csacsogni kezdett valakinek. Vhoo, vagy valakiknek ugyan is mielőtt lehunyhattam volna szemem visszatért három hasonló kaliberű sráccal.-Szóval ő itt az új barátnőm. Mutatkozz be a haverjaimnak!-mordult rám, de én szótlanul ültem tovább.-Kérlek ne legyél ilyen.
-Jay, az előbb vagdaltad szét a testét.-adta a tudtára a szőke kék szemű srác aki nem is tűnt annyira pszichopatának. A szőke herceg fehér lovon!? Neki nem a jó oldal táborát kéne erősítenie?
-Igazad van.-suttogja elszomorodva majd felém lép amitől én automatikusan hátráltam, már amennyire egy székhez kötve hátrálni lehet. Féltem hogy megint megpróbál megcsókolni de nem, nem tette helyette letérdelt elém és kicsomózta a köteleket a lábaimnál majd felállt és a karjaimon is megtette ugyan ezt. Hálásan pillantottam felé mire magához szorított és szakadatlan az suttogta hogy sajnálja, sajnálja. Míg az ő karjai szorosan fonták át a hátam közepét addig az enyémek tehetetlenül lógtak a meggyötört, szétszabdalt testem mellett.-ÖLELJ MEG!-ordított rám mire én összerezzenve a derekára emeltem a karjaimat, és minden erőmmel azon voltam hogy visszanyeltem a könnyeim ami egyre nehezebb volt minden lenyelt könnycsepp mintha egy mázsát nyomott volna.
-Oké, elég lesz!-közénk lépett a szőke, rossz útra tévedt herceg majd leszedte rólam a haverját.
-De én szeretem őt Jared.-motyogta csillogó szemmel.
-Igen..tudom, de gyere igyunk egy pohár vizet. Vagy vodkát.-kiinvitálta a megzavarodott Jayt én pedig ott álltam a másik két sráccal akik kitágult pupillákkal bámultam a mellkasomra. Kérdőn néztem rájuk majd magamra majd mikor megláttam a kikívánkozó kebleimet elfordultam és összehúztam magamon a megtépázott anyagot.-Srácok, kimennétek Jayhoz? Szegény nagyon kivan.-fújtatott mire a két fiú kiiszkolt én pedig lélekben felkészültem a legrosszabbra. Akaratom ellenére elveszik a szüzességem. Vettem egy jó mély levegőt amit aztán szakadozva fújtam ki.-Hogy hívnak?-végig szántotta kezét a hajában ami aztán megállapodott a tarkóján.
-R-Rosette.-Akkor még sem erőszakolsz meg?
-Én, Jared Hamilton vagyok és a srác aki az előbb megkínzott majd gyakorlatilag szerelmet vallott az az öcsém.-sóhajtott.-Nagyon sajnálom ez az egészet!
-Miért csináljatok ezt?
-Láthattad, Jaye nem éppen...ő szóval hogy Jaye nem egy átlagos ember. Totál bolond-felkacagott.-Ő egy nehéz eset és én meg a bátyáim vagyunk csak neki, nem akarjuk elveszíteni sem őt sem a hitét amit belénk fektetett.
-Szóval ezért segítettek neki...emberek rabolni?
-Ítélj el, de ő a testvérem mindent megteszek érte.-Hát sosem volt testvérem, de azt tudom ha Dean vagy Skyler lenne hasonló esetben lehet hogy én is rossz útra támolyogtam volna..és akkor még Samet fel sem hoztam. Érte még a lehetetlennel is szembe szállnék.-Szóval kérlek bocsáss meg nekünk.
-Te egy jó srác vagy Jared, jó döntést kellene hoznod.
-Dugassam be a testvérem egy elmegyógyintézetbe?-hördült fel.
-Ezzel tennél jót mindenkinek, hisz nézd meg mennyi ember hever oda bent. Gyerekek akik ugyan a fele fájdalmát érzik csak annak amit a szüleik érezhetnek, ott van bent számtalan anyuka akik között lehet akad pár aki már nagymama is...és vannak a korombeliek akiket várnak haza a szülei a barátaid vagy éppen a szívük választottjai, és akkor ott van az érem másik oldala az öcséd biztonságban lenne az emberek és önmaga elől.
-Ez mégis hogy érted?
-Próbálod őt védeni, de mit tennél ha egyszer azon kapnád magad hogy ott fekszik a földön felvágott vénákkal? Megtehetni, mert nincs befolyással önmagára.
-Igazad van!-felugrott a székből amibe a beszédem előtt belehuppant, majd megindult a testvéreihez de az ajtóból még felém fordult és hozzám dobott egy kulcsot.-Ments meg őket aranyhaj.-mosolyogott egyet majd elnyelte az ajtó. Mosolyogva pillantottam meg a kulcsot ami felébresztette a bennem lakó szuperhőst és arra sarkalt hogy fussak! Fussak a többiekért.
-KÖSZÖNÖM.-kiáltotta a kislány akit megmentettem a kínzókamra elől.
-Ne hálálkodj.-suttogtam mosolyogva majd leszedtem apró csuklójáról a láncot ő pedig a nyakamba borult. Miután kiszakadt a karjaim közül kiszabadítottam mindenki kezét a láncokból akik egyesével megköszönve hálásan pillantottak rám.
-Sziasztok.-futott be a szőke srác egy szép lila mokkával a szeme alatt.-Nagyon sajnálok mindent, igen tudom nem sokat ér, nem adja vissza nektek a hetek és a napokat amiket elvettünk tőletek de megérdemlitek az igazságot!-sóhajtott.-Az öcsém, mentálisan nincs a toppon. Beteg. De megígérem sosem látjátok többé, egy elmegyógyintézetben fog élni a hét kezdetétől.
-Megérjük.-szólalt fel a tömegből egy karcos hang.-Én nem teszek feljelentést a testvéred ellen, tudom milyen érzés ha a testvéred bajban van és számít rád.
-Köszönöm.-szinte hallottam a szívéről legördülő sziklákat. A teremben mindenki egyetértett azzal hogy nem tesznek feljelentést, mert megértik min megy keresztül Jay.
Én sem haragszom. Megtanultam megbocsájtani. Miért haragudjunk valakire mikor az élet olyan rövid? Mi értelme szikrákat szóró, rideg tekintettel bámulni a másikat mikor nevetve is ülhetnénk egymás mellett? Valaki magyarázza el, mert én nem értem.
-Fogalmam sincs folytassam-e mert vannak új ötleteim de addig nem igen akarok újat kezdeni míg ezek nem befejezettek, szóval érdekel a vége valakit!? ♥ Köszönöm ha elolvastad.♥
/A gif csak aranyos..és..igen csak aranyos!!/
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
