-Kicsim!-kiáltott lentről a nagymamám.-itt van az egyik barátod, felengedem rendben?-hadarta tovább én pedig kiköptem a számban időző szájvizet, Skylerrel megbeszéltük hogy átjön és elmegyünk valamerre.
-Szia Sky! Mindjárt kész vagyok...de..Sammyék jól vannak?-motyogtam miután hallottam ahogy az ajtó kinyílik majd becsukódik.-Vagy is Deannel beszéltem tegnap ugye..de Sammyvel mivan? Nem voltál náluk ma?
-Már jól érzem magam, köszi az aggódást.-kacagott Sam.
-Te mit keresel itt?-kirontottam a fürdőből, vörös arccal.
-Sky mondta hogy hozzád jön mert nem vagy a toppon..de mondtam hogy maradjon nálunk Deannel én pedig gondoltam...átjövök hozzád.
-Kedves.-motyogtam majd karba tettem kezeim és próbáltam nem összegabalyodni Sammy zöld íriszeivel.
-Én tudom hogy haragszol de...szükségem van rád.-szavai léket vertek a mellkasomban amiből a csak általam látott vér folyni kezdett.-Sejtem mire gondolhatsz.-apró mosolyra húzta ajkait.-Mit gondoltam én? Ide jövök egy szükségem van rád szöveggel és minden megvan oldva, tudom hogy nincs, tudom hogy utálsz mert..
-Csak fogd be és csókolj meg!-morogtam mire Sam, aki első pillantásával levett a lábamról felém lépett, felkapott és mézédes ajakit ajkamra nyomta. Először lágyan és ráérősen falta ajkaim majd miután először belenyögtem a csókunkba, mintha felkapcsoltam volna egy kapcsolót, a csók azonnal vad és talán túlzottan gyors lett. De tetszett. Nagyon tetszett.
Sam óvatosan az ágyara fektetett, miközben ő fölöttem időzve bámulta a szemeim amik gondolom csilloghattak a boldogság mérföldekre repítő sebességétől.-Gyönyörű vagy.-motyogta az arcom pásztázva amin már hatalmas mosoly ült.
-Csak fogd be és csókolj meg!-mosolyogtam rá megismételve a már elhangzott mondatot. Sammy megrázta hajkoronáját és nem kergetve az időt lecsapott az ajkaimra, lassan de biztosan a csókok között lekerültek rólunk a ruhadarabok amik egyre forróbbá és szárazabbá tette a levegőt, bennem volt egy szerintem elfogadható félelem, de hamar elkergettem a démonjaim és testestől lelkestől átadtam magam a hajas babámnak, aki aggódva fürkészte az arcom.-Ha most cuki akarsz lenni mint a filmekben, és megkérdezni biztos vagyok-e benne a válaszom igen, biztos vagyok benne. Biztos vagyok bennünk. Bízok benned, Sammy.-motyogtam majd végig szántottam a kezem dús hajában, ami végül megállapodott a tarkójánál.-Bízok benned.-suttogtam ajkaira majd kihasználva az alkalmat, ezúttal én csókoltam meg őt. Sam elnéző volt és megértő, mintha olvasott volna a gondolataimban és tudta volna mire van szükségem. Lassú volt és tökéletes, a közelsége lángra gyújtott, éreztem minden szívdobbanását, mindent lélegzetvételét. A gyönyör hullamait meglovagolva, minden másodperccel közelebb kerülve Samhez, és a teljes mámor beteljesedéséhez, jöttem rá mennyit jelent az életem. A csúcshoz közel kerülve éreztem ha kinyújtom a kezem elérhetném a mennyország bejáratát, az érzés semmihez sem hasonlítható volt, hirtelen mintha egy másik dimenzióba kerültem volna, ahol nincs semmi negatív, minden tökéletes és..és jó!
-Szeretlek.-lihegte a fülembe majd apró puszikkal borította be a nyakam és a kulcscsontom környékét. Fogalmam sincs mikor voltam ennyire boldog, mikor az sem számított volna ha épp egy apokalipszis közepén vagyunk. A szabadság és a szerelem édes íze a mennyországban repített, tetszett az hogy tartoztam valakihez de mégsem voltam rab, a szó szoros értelmében, mert az egyszer biztos hogy Samuel Winchester szerelmének rabjává lettem.
ESTÁS LEYENDO
Az élet árnyékában◀▶
Ficción General-Többszörös első helyezés general fiction témában.- -Ne aggódj, biztos minden rendben.-valamiért most nem hittem Samnek, a szavai rezgő lécek voltak a ház padlózatában amik másodpercek alatt összeroskadnak a mázsás súly alatt, amit magamon cipelek.
