Reggel magamtól felébredtem,ami nagyon ritka,szóval ezért nekem nagy taps jár. Az éjszakám nagyon rossz volt,a padló nagyon kényelmetlen,főleg úgy,ha ölelgetik a lábad.Mikor megnéztem az időt még csak 6 óra volt,vagyis ez azt jelenti,hogy még kb fél órát tudok aludni,de ez sem jött össze. Na vajon ki miatt?! Hát persze Dave és Mark,ki más. Úgy horkoltak,hogy az már fájt. Meguntam a horkolásukat és mindegyikőjükhöz jó erősen hozzávágtam egy párnát. Felriadtak.. vagyis csak Mark.
-Mi a....?! -sipította még rekedtes mély, hangján.
-Hugi.. ohm.. te..-dadogott amikor meglátott a földön Dave mellett. Még mindig a lábamat szorongatta. Hát ez kész!
Nyitottam a szám,hogy beszámoljak neki mi történt,de mielőtt bármit is mondhattam volna ráordított Davre,aki még mindig szundikált.
-Sültkrumpli!!!-ordította teljes hangerővel a fülébe.
-Hol??-ült fel hirtelen Dave. Aztán rájött,hogy sehol. Értetlenül nézett rám,hogy-hogy kerültem mellé.
Elmeséltem nekik,mi történt,Mark szinte sírt a röhögéstől,Dave is,de azért eleresztett egy bocsánat kérést is.
Indultunk is a suliba. Legnagyobb örömömre két 17 éves fiúval megyek😒 Suli előtt a szokásos helyen találkoztunk Maryvel és elmondtam neki,hogy miért szakította félbe a bátyám fontos skype beszélgetésünket és azt is mi történt este. Legjobb baráthoz hűen kinevetett. Logikus..
Aztán beszámolt egy tervéről. (Rosszat sejtek😥)
-Azt találtam ki tegnap-mesélte lelkesen -hogy követhetnénk Danielt.
Mi van?! Danielt követni? Naa neem!! Várjunk csak.. Hogyan követnénk ha,nem is tudjuk,hogy hol van és mikor és ez mire lenne jó? Rengeteg kérdés merült fel bennem hirtelen.
-Na de...-kezdtem volna bele a mondandóba vagyis inkább a kérdésekbe,de félbeszakított.
-Nyugi mindent elmondok csak nem itt,itt túl sokan vannak. -azzal a lendülettel ahogy ezt kimondta be is húzott a mosdóba.
-Na az a tervem,hogy követjük Danielt. Kiderítettem hogy ma kosáredzése van 17:00-kor és a mi tesitanárunk tartja az edzésüket és arra gondoltam,hogy mivel a tanárnő olyan kedves(na meg kell a jobb jegy is) segíthetnénk neki,mint segítő.-Hadarta a "csodás" tervét. Ledermedve néztem rá.
-Na de mire jó ez.
- Kíváncsi vagyok hogyan kosarazik és elég keveset látom mostanában. Ugye eljössz velem? -nézett rám kiskutya szemekkel.
-Jó legyen. -örömében a nyakamba ugrott.
-°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°-
Suli után gyorsan megcsináltam a házim és tanultam,aztán elővettem a legújabb könyvet amit olvasok,és olvasni kezdtem. 16:30 körül készülődni kezdtem.Mary előbb jött állítása szerint azért,hogy előbb odaérjünk,mint a fiúk. Igen.. jóval előbb odaértünk.
-Megbeszélted a tanárral,hogy jövünk?-kérdeztem
-Ahha,nagyon örült neki és támogatta a segítőkészségünket.
Elkezdődött az edzés és a fiúk értetlenül néztek ránk,hogy mit keresünk ott. A tanár kiosztotta a feladatot,hogy szedjünk labdát,osszuk ki a megkülönbözetetőt,pumpáljunk labdát stb stb..
Éppen egy labdát akartam felvenni amikor valaki arcon talált,úgy elég rendesen. A földre zuhantam és az orromból ömlött a vér. Hurrá,ez is jókor jött. Mindenki körém gyűlt és azt kérdezgették jól vagyok-e. Na de vajon ki volt? Direkt csinálták vagy véletlenül? Ezek a kérdések hangzottak körülöttem. Mary épp pumpált egy labdát a szertárban és amikor visszaért,rohant hozzám. Felültem és úgy éreztem valamivel jobban érzem magam és a vérzés is csillapodott. Leültem Maryvel és folytatódott az edzés. Miután Maryt megnyugtattam hogy jól vagyok,kezdődhetett az ő beszámolója.
-Képzeld Daniel épp mosdóban volt amikor én pumpáltam a labdát és odajött a szertárajtóba és segített felpumpálni a labdát és kétszer összeért a kezünk is. -áradozott Mary.Együttérzően örültem vele,amikor vége lett az edzésnek és egy magas kb 185cm magas,szőkésbarna hajú,kék szemű fiú sétált elém.
-Szia! Ne haragudj,hogy megdobtalak,nem direkt volt,sajnálom. Jobban vagy?
Elég udvarias,mit ne mondjak. De nem tetszik félreértés ne essék.😜
-Semmi gond,igen.
Bólintott és el is ment,ez gyors volt :) Hazamentem. Aznap semmi érdekes nem történt már.De viszont másnap annál több...
YOU ARE READING
Miért pont Ő?
Random-Mark! Elgem van,hogy mindig ide hozod a hülye haverjaidat! Tanulni szeretnék,de ebben a zajban lehetetlen!-Mondtam,és benyitottam a bátyám szobájába,ahonnan két röhögő szempár nézett velem szembe. Hurrá ismét két ember aki strébernek hisz.