"Aztán megnyitottam Alex üzenetét is ,amiben ez állt... "
Alex:Szia! Nem tudunk ma találkozni?
Sajnos nem volt sok időm, mert Mary mindjárt itt van, hogy induljunk a plázába, ezért csak annyit írtam neki vissza, hogy bocsi, de nekem ma nem jó.Aztán azzal a lendülettel suhantam is le, mert csengettek. Ajtót nyitottam aztán barátnőm beljebb fáradt és ledobta magát a kanapéra. Aztán rám nézett. Elég feltűnően vizslatott, de nem értettem miért.
-Te most komolyan így akarsz jönni? -mért végig tetőtől talpig. Aztán én is magamra néztem. Hoppá.. Melegítő,kócos haj.
-Te meg mit csináltál eddig?? Vagy tényleg teljesen elhülyített ez az Alex gyerek,vagy tényleg ennyire hülye vagy,hogy elfelejtettél összekészülni. Mondjuk nem csodálkozom.-kacagott egy jót barátnőm,mire én kinyújtottám rá a nyelvem. Igen. Érett 16 évesek. -Na gyere segítek kiválasztani mit vegyél fel. -indult el az emelet felé.
-Ez nem. Ehez túl hideg van. Nem ez nem jó-dobálta sorba ki a szekrényemből Mary a ruháimat én pedig egyesével szedegettem fel a földről és tűrtem össze.
-Ez tökéletes!-csillant fel a szeme. Egy bordó vékony felső ami a vállánál csipkés és egy fekete nadrág.
-Most komolyan úgy csinálsz,mintha az első randimra készülnék. Pedig csak plázázni megyünk. Bele sem merek gondolni mi lenne,ha pont az első randimra készülnék.
-Majd hamarosan az is el jön. -kacsintott
-Hahahaha-nevettem szarkasztikusan,majd fogtam a ruhadarabokat és elindultam a fürdőszobába felöltözni. Idő közben Mark eltűnt valahova. Lehet,hogy csak Davenél van,de különösebben nem izgat. Baj nem lehet,mert akkor arról szólt volna. Felöltöztem kibontottam a hajamat és kifésültem majd a szobámba indultam. Nem várt látvány fogadott. Alex ült az ágyamon én pedig tátott szájjal néztem hogy kerül ide. Ő csak mosolygott egyet. Aztán egy hang szólalt meg a hátam mögül.
-Hopsz.. Elfelejtettem szólni, hogy ő is jön. -kuncogott Mary.
Én egyszer megfojtalak Mary White.
YOU ARE READING
Miért pont Ő?
Random-Mark! Elgem van,hogy mindig ide hozod a hülye haverjaidat! Tanulni szeretnék,de ebben a zajban lehetetlen!-Mondtam,és benyitottam a bátyám szobájába,ahonnan két röhögő szempár nézett velem szembe. Hurrá ismét két ember aki strébernek hisz.
