Miért pont Ő?

Miért pont Ő? #18

„Amikor visszamentem a szobámba és amit akkor láttam... Kicsit sem volt para... Áh. Dehogy..."

Blake ült az ágyamon. Igen. Az A Blake. Na jó egy csomó kérdés merült fel bennem, de ideges is voltam. Vettem egy mély levegőt és elindultam az ágyam felé, ahol a fiú ült. Ahogy meglátott egy széles vigyor terült szét arcán. Ilyenkor úgy arconcsapnám. Az a gúnyos vigyora... Még a hideg is néha kiráz tőle.
-Mit keresel a szobámban? - álltam elé és a kezemet összefontam a mellkasom előtt.
-Valamit, ami az enyém! - állt fel és mélyen a szemembe nézett.
-Megnyugtatlak az én szobámban nincs ismétlem mégegyszer és lassan, hogy felfogd NINCS, olyan ami a tiéd.
-Dehogynem.
-Arról én tudnék! - nevettem fel kínosan.
-Jó akkor most elmondom. - lépett felém egy lépést. Felvont szemöldökkel álltam előtte. Tuti kamuzik. Vett egy mély levegőt, aztán a szemembe nézett, már nyitotta volna a száját, hogy belekezdjen, de kinyílt az ajtó.Mindketten az ajtóra szegeztük tekintetünket, és Dave lépett be rajta.
-Oh,Blake pont téged kereslek!! Gyere le, csörög a mobilod, fontos lehet, mert már ezenkívűl már vagy nyolcszor hívtak és már az egyik idióta berakta a fagyasztóba. -röhögött az ajtóban álló srác.
-Te jó ég!! -fogta a fejét Balke és futott le, mint valami hadnerészletezzem mi. Dave is ott hagyott. Nem is bántam, de nagyon megmozgatta a fantáziám,amit mondott. Mi lenne már a a házunkban azon belül is az én szobámban ami az övé?? Vártam, hogy majd visszajön, de nem jött. De nem baj. Ha annyira fontos akkor majd megkeres, hogy megbeszéljük. Elég késő volt, ezért bebújtam az ágymba és a hangos zene ellenére megpróbáltam elaludni. Nem nagyon sikerült.. A zene is zavart, ami ráadásul szörnyű volt és Balke mondata kattogot az agyamban. Áh.. Biztosan semmi jelentősége nincs, csak felfújom az egészet. Majd holnap megbeszélem Maryvel a dolgokat. Aztán nagy nehezen sikerült álomba szenderülnöm.
Reggel olyan 9 óra lehetett, amikor felébredtem. Lecsekkoltam az üzeneteimet, aztán elindultam le, hogy egyek valamit. Csak az volt a bökkenő, hogy amint kiléptem az ajtón mindenhol piásüvegek, félig megevett szendvicsek, csöves sapkák, morzsák voltak.. Mintha most robbant volna fel itt egy atombomba. A szemetek között szlalomozva jutottam el a konyháig. Lent a kanapén Dave és még egy csávó akit nem tudok ki a kanapén egymásra dőlve aludtak. Biztosan józanon feküdtek le... Szerintem is. Lent még rosszabb volt a helyzet. Délutáni program takarítani, délelőtti pedig eltávolítani az ide nem illő személyeket és Markot felkészíteni lelkileg, hogy igenis fog segíteni takarítani.

Sziasztok, bocsi hogy csak most hoztam, de egyszer már elkezdtem írni és annyira rossz let, amikor visszaolvastam, hogy majdnem elsírtam magam és inkább kitöröltem az egészet. Nagy nehezen megírtam ezt, ami elég béna lett, de igyekszek, hogy a következő sokkal, de sokkal jobb legyen.