Miért pont Ő?

Miért pont Ő? #13

"Egyszer megfojtalak Mary White"
Amikor már barátnőm megelélgelte, hogy csak egymást nézzük megfogta a karom és azonnal lefelé kezdett húzni, szegény Alex pedig fénysebességgel rohant utánunk. Felhúztuk a cipőnket és a kabátokat, majd elindultunk a buszmegálló felé.
-Ne már busszal megyünk?Utálok buszozni -kérdeztem hisztérikusan. 
-Ha 8km-t akarsz gyalogolni, csak tessék.  -mutatott az út irányába nevetve Mary.  Igen elfelejtettem, hogy tőlünk indultunk és nem Maryéktól.  Hozzájuk sokkal közelebb van a pláza.  Néha memóriazavarosank is szoktak hívni.  Nem is értem miért...
-Ez egy kicsit tele van. -szólalt meg Alex és a busz irányába mutatott.  Én is az autóbusz irányába kaptam a fejem és tényleg voltak rajta "páran".
Először Mary, én majd Alex szálltunk fel.  Mivel ülőhely nem volt, ezért nem volt más választásunk, mint állni.  Elég gyorsan haladtunk, aminek örültem is, mert legalább előbb odaérünk.  Aztán a buszos egyszer csak egy óriásit fékezett én pedig ráestem szegény Alexre.  A buszos káromkodását hallottuk meg, de csak fél füllel.  Teljesen elmélyültünk egymás szemében.  És csak néztük egymást egy ideig.  Kicsit sem nézhettünk ki furán, áh dehogyis.  De ez akkor pont nem érdekelt.  Észbe kaptunk és amilyen gyorsan csak lehetett egy mozgó buszon,felálltunk.
Teljesen elvörösödtem.  Körbenéztem.  Nem sokan néztek minket.  Csak az egész busz. Nem.  Még sem az egész.  A sofőr az utat nézte..  Khm..  Még szerencse.  Megbökdöstem Alex vállát és ő lehajolt hozzám(igen van egy kis különbség 160 és 185 cm között)
-Nem akartam tényleg, neharagudj tényleg nem direkt volt.  -magyarázkodtam és az arcom felvette egy paradicsom színét.  Alex egy féloldalas mosolyra húzta a száját. 
-Jól vagy?  -kérdezte miközben az atcomat fürkészte. Most ez komoly? Én estem rá.  Nem ő rám. Alatta nem volt senki.  Alattam igen,és én puhára estem, ő nem.
-Ezt nekem kéne megkérdeznem, nem neked.  És most meg is kérdezem.  Jól vagy?- zavarosotságomat látva kuncogott egyet. 
-Soha jobban-villantott egy 1000 wattos mosolyt. 
Pár perccel később már le is kellet szállnunk.  A pláza felé indultunk.  Mivel elég csendesen telt az út megszólaltam. 
-Mary te mit veszel? 
-Nem tudom még, majd körbenézek. 
-És te Alex?
-Hát kéne vennem 1-2 pólót, mert már alig van pár göncöm-nyávogott mint a plázacicák. Bementünk a plázába és a ruhaboltokhoz vettük az irányt. Alex azonnal a fiús ruhákhoz ment,mi Maryvel leragadtunk a pulcsiknál. Egy nagyon szép bordót találtam. A farmerok felé vettem az irányt.  Egy sötétebb árnyalatú, magas derekúra esett a választásom.  Szóltam barátnőmnek, hogy elmegyek felpróbálom, és jöjjön nézze meg, hogy hogyan áll rajtam.  Mary véleménye nagyon sokat számít számomra.Bementem egy öltözőbe és már is kapkodtam le magamról a ruhadarabokat.  A nadrágot felhúztam és csak egy melltartó volt rajtam, kinyílt az öltöző ajtaja.  A fenébe nem zártam be.  Először azt hittem Mary az, de belenéztem a tükörbe és nem Maryt láttam hanem egy fiút!!!  A lány öltözőben!!!  Bejött és bezárta az ajtót.  Megfordultam és suttogva, de még is kiabálva kezdtem bele. 
-Még is ki vagy te és mit képzelsz, hogy csak így rám nyitsz??  -aztán jobban megnéztem az arcát..  És leesett, hogy ki is ő...

Na hát sziasztoook!  Most egy kicsivel hosszabb részt hoztam nektek 😊 Remélem tetszik 😀 Utólag is Boldog Karácsonyt és Előre is Nagyon de Nagyon boldog új évet 😘Kérlek jelezzétek, ha tetszik. 
Puszi ❤