Miért pont Ő?

Miért pont Ő? #19

,,Délutáni program:takarítani.  És felkészíteni Markot hogy igenis fog segíteni!"
Nagy nehezen sikerült rávennem a lusta bátyámat, hogy segítsen takarítani, mert ha már szervez egy bulit, akkor legyen annyi energiája utána, hogy segít eltakarítani. Akkora rumli volt, hogy 3 órán keresztül pakoltunk, mire nagyjából hasonlított a ház a party előtti állapotához.  Büszkén körbenéztem, majd lehuppantam a kanapéra.  Kezembe vettem a telefonom, majd lecsekkoltam az üzeneteimet.  Csak Mary írt, hogy holnap nem jön suliba, mert belázasodott.  Szegény.  És szegény én. Egyedül kell ácsorognom szünetekben:(( de majd túlélem valahogy. Talán.. 
Este bepakoltam másnapra, aztán lezuhanyoztam és elmentem aludni. 
Másnap reggel hamarabb felkeltem, mint kellett volna. Ránéztem az órára.  5:01-et mutatott.  Nem tudtam visszaaludni.  Ezért indultam le, a konyhába, hogy csináljak reggelit. De amikor indultam volna le, a lépcső tetején hallottam valami zörgést.  Kicsit megijedtem.  Mark még ilyenkor alszik, akkor vajon mi lehet az ott lent?  Levegőt is alig mertem venni, és mozdulatlanul hallgattam tovább a zörgést, ami egyre közeledett.  A szívem egyre jobban verni kezdett, ahogy fokozódott bennem a félelem.  Lassan hátrálni kezdtem, aztán befutottam Mark szobájába és ráugrottam az ágyra, ahol a bátyám még az igazak álmát aludta.  De sajnos ezt megszakítottam neki, amikor földet értem rajta..  És bebújtam a takaró alá.  Bátyám szitkozódott egy sort, hogy miért ugrottam rá hajnali ötkor.  És hogy miért bújtam be a takaró alá, mint egy ötéves.  Ráhuztam az ő fejére is a takarót, és mutattam neki hogy maradjon csendben.  Aztán vártam egy kicsit.  Amikor megbizonyosodtam róla, hogy biztonságban vagyunk, a takaró alatt, elkezdtem mondani:
-Valami zörgés volt, ott lent és egyre közeledett felfelé.  És megijedtem.  -suttogtam lélegzet visszafojtva.  Mark elkerekedett szemekkel nézett rám, majd halványan elmosolyodott, és elindult kifelé.  Én nem bújtam ki a takaró alól, hanem türelmetlenül vártam, hogy bátyám visszatérjen.  Alig 3 perc múlva éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy, és reméltem, hogy Mark az.  Lassan kibújtam a meleg takaró védelme alól, és szembesültem a kölyök kutyánkkal, akit Mark az ölében tartott. Kérdőn néztem rájuk, majd a fiú felemelte a kutyát, akinek a lábára egy chipses zacskó volt ragadva.  Elmosolyodtam, vagy is inkább elröhögtem magam és hanyatt vágódtam az ágyon.  Azt hittem, hogy egy betörő van a lakásban, miközben csak Sisy a spánielünk volt az. 
A hajnali akció után megreggeliztünk (milyen meglepő már Mark sem tudott visszaaludni) felöltöztünk és indultunk a suliba. 
Épp indultam volna be a suliajtón, amikor valaki befogta a szememet.  Nem estem pánikba, mert nagyon jól tudtam, hogy ez kinek a mániája.
-Aleeex-vigyorogtam kislányosan, majd szembe fordultam a fiúval.
-Honnan tudtad?  -vette le a szememről a kezét a fiú, majd villantott egy mosolyt. 
-Megérzés-vontam meg a vállam nevetve. 
-Mary? 
-Ma nem jön.  Lázas.  - biggyesztettem le az ajkam.
-Ahj, pedig kitaláltam, hogy hárman elmehetnénk suli után mekizni.  Olyan rég volt közös programunk. -szomorkodott ő is.
-Majd máskor bepótoljuk.  - mosolyodtam el halványan, majd sarkonfordultam és indultam be a suliba, de Alex utánam szólt. 
-De mi azért elmegyünk ugye?  -nézett rám féloldalasan.
-Meg kell néznem a naptáram, ha nincs programom, mehetünk.  -viccelődtem,majd Alex megrázta a fejét majd, csak annyit mondott.  ,,4-kor találkozzunk nálatok".