„Akkor hétfőn megbeszéljük a dolgokat. Lesz mit.."
A vasárnap unalmasan telt. Reggel korán keltem, hogy elköszönjek anyuéktól. Délelőtt tanultam. Délután meg esszét írtam törire. Tudom, hogy izgalmas az életem.
~hétfő~
Reggel Mark keltett. Ritka pillanat az amikor nem kelek fel az ébresztőmre, de ez az volt.
-Hugi! Kelj már fel! Hallod! El fogunk késni! JENNY!!!! -rángatott a bátyám.
-Hallottál már a kultúrált ébresztésről? -pislogtam rá álmosan, majd hozzávágtam egy párnát. Ránéztem az órára, ami 7:10-et mutatott. Basszus. Tényleg elaludtam kicsit. Azonnal kipattantam az ágyból, mire a bátyám megtapsolt. Kirohantam a fürdőbe és fénysebességgel elkészültem. 7:25. Ez gyors volt. Mark már az ajtóban állt. Gyorsan felkaptam a csizmám és a kabátom. Elindultunk. Szinte futnom kellett Mark után. Valami fontos folga lehetett, mert nem azért sietett, hogy ne késsen el az is biztos. 1. Őt nem érdekli, ha elkésik. 2. Kb. 15 percre lakunk a sulitól gyalog. Így is 45-re bőven beérünk.
-Hova sietsz? -kaptam el a karját.
-Az mindegy. De gyere mááár! -mondta idegesen.
-Akkor miért vártál meg? Simán eljöhettél volna előbb! -ráztam a fejem értetlenül, mire ő megrántotta a vállát.
Mary már a kapuban várt. Kérdőn nézett rám. Legyintettem egyet, majd behúztam a suliba. Elmeséltem neki először a ma reggelt. Aztán azt a napot, amikor plázában voltunk. Az álla a földet súrolta. Aztán a szemei szikrát szórtak.
-Megverjük!! -kiáltott fel, mire a körülöttünk lévő emberek ránk szegezték tekintetünket.
-Most mi van? Ne nézzetek, inkább ti is segítsetek megverni! -igen, Mary "kicsit" túlpörgött.
-Na de tényleg, valahogy le kéne állítani-tértem a tárgyra.
-Le. De hogyan? Szólj a bátyádnak.
-Akkor Blake kórházban, Mark meg börtönben lesz.
-Akkor Alexnek. -mutatott a kosárcsapat irányába, ahol Alex barátunk épp a haverjaival pacsizott le. Igen,tényleg népszerű, ezért nem értem, hogy miért lóg velünk. Na mindegy azért én örülök neki. Észrevette, hogy őt nézzük, aztán mosolyogva felénk intett. Visszaintettünk, majd indultunk is órára. Angolunk volt. Felmentünk a teremhez. Ahol a B-sek álltak.
-Hát ti? -kérdeztem meglepetten Lucyt az évfolyamtársunkat, akivel elég jó viszonyt ápolunk.
-Nektek nem is mondta a tanár? Ma együtt lesz angolunk.
-Nem mondta. És azt nem mondta miért?
-Nem,valami olyasmit motyogott, hogy valami bemutatót vagy oktatást vagy mit tart, ami fontos lesz,és azt könnyebb lesz a két osztálynak együtt megtartani.
-Ja oké-mosolyogtam,majd Mary felé fordultam,aki csak előre meredt,mint aki szellemet látott.
-Mi a baj? -kérdeztem,majd megnéztem mit néz. Vagy is kit. Basszus... Blake is b-s
YOU ARE READING
Miért pont Ő?
Random-Mark! Elgem van,hogy mindig ide hozod a hülye haverjaidat! Tanulni szeretnék,de ebben a zajban lehetetlen!-Mondtam,és benyitottam a bátyám szobájába,ahonnan két röhögő szempár nézett velem szembe. Hurrá ismét két ember aki strébernek hisz.
