Harcolok érted ~ H.S. (hungarian)

02.fejezet

~ Harry ~

Sarah viselkedése egy kicsit megdöbbentett. Na jó nem kicsit, nagyon! Nem tudom mire véljem azt, hogy úgy felugrott mellőlem tegnap, amikor Joey megérkezett. Mit csináltam? Vagy Joey mit csinált? - Min gondolkodsz? - ült le mellém Louis. - Semmin. Vagyis a koncertre gyűjtök erőt, meg energiát. - nevettem. - Aha. És min gondolkodsz valójában? Sarah? - Igen. - feleltem. Aztán leesett. - Hé, várj! Honnan... - Harry még a vak is látja, hogy odavagy Sarah-ért! - Ennyire egyértelmű? - Áh dehogy! Miről beszélsz? - mondta gúnyosan. - Mennyire? - Őszintén? - kérdezte mire bólintottam. - Eléggé. Niall is sejt valamit, és persze Liam is, de ő már kombinál. - Nem akarom tudni, igaz? - Nem. - röhögött. - De most komolyan. Mi van köztetek? - Épp ez az! - feleltem. - Semmi. Tegnap is, amikor énekeltünk, mellette ültem, aztán minden jól ment. Egészen addig amíg Joey meg nem érkezett. Onnantól borult minden. - Igen, az agyad is. - szólt közbe. - Jó, de nem hagyhattam hogy úgy beszéljen Sarrie-vel! És ahogy Sarah felugrott mellőlem, mintha nem lenne szabad mellettem ülnie!! - És ha nem szabad? - Jó, de miért? - kérdeztem értetlenül. - Talán mert a pasija pikkel rád! - mondta Lou, majd látva értetlen arcomat folytatta. - Niall mesélte, hogy Joey nem csak nem kedvel téged, egyenesen gyűlöl!! - Miért? - Sarah miatt. Sarah szereti a bandát, de a legjobban téged kedvel Harry. Joey pedig emiatt féltékeny rád. - Pedig nem kéne. Sarah észre se vesz. De akkor sem tudom mire véljem a tegnapot. Tuti, hogy több van emögött, mint szimpla féltékenység! - Talán kérdezd meg. Most nincs otthon az ellenfél, mehetsz! - Megyek is. - indultam el, de az ajtóból visszanéztem a még mindig a kanapén ülő barátomra. - Niall honnan tudja ezt? - Alice? - kérdezte felvon szemöldökkel Lou. - Már értem. - mondtam. - Kösz Louis. Azzal sarkon fordultam, és elindultam a szomszédba. - Sarah itthon vagy? - kopogtam. Nem kellett sokáig várnom, már ajtót is nyitott. - Harry, szia! Öhm, gyere be. - mondta. - Köszi. Hogy vagy? Volt még balhé este? - Harry. - nézett rám megfordulva. - Ugye nem ezért jöttél? - Hát... - vakartam meg a tarkóm. - Részben. Részben meg azért, hogy megtudjam jól vagy-e? - Jól vagyok, mint látod. - indult el a nappali felé, vagyis inkább bicegett. - Mi történt a lábaddal? - kérdeztem gyanakodva. - Semmi. Belerúgtam az asztalba. - mondta gyorsan.
- Biztos? - néztem rá fürkészőn. - Igen! Nekem nem lehet bajom? Én nem rúghatok bele semmibe?? - emelte fel a hanját. - De, de az a baj, hogy ezt tuti nem úgy szerezted! Sarrie mi történt valójában?? - Harry a francba is mondtam már!! Belerúgtam az asztalba! - Igen, egy kis segítséggel!! - Nem!! Neki estem az asztalnak és bevertem a lábam!! - kiáltotta. - Sarah te is tudod hogy ez nem igaz!! Joey? Mit csinált? Hm? - Semmit!!! Fejezd ezt be, Joey semmit nem csinált!! - Valóban? - emeltem fel a hangomat már én is. - Igen valóban!!! - hangzott a válasz. - És miért véded? - Mert szeretem!!! - Tényleg? - Igen!!
- Ez esetben, nincs több keresni valóm itt. Még koncertezni kell mennem! De te Sarah, borzasztó vagy!! Néma vagy, süket, és kurvára vak!!- csaptam be az ajtót magam mögött. - Na hogy ment? - kérdezte Lou. - Sehogy. Sarah sántít, tuti hogy Joey csinált vele valamit, de amikor megkérdeztem ő csak védte, megtudtam, ismét, hogy szereti, sőt azt is megtudtam, hogy néma, süket és vak is és ennyi. Megyek készülni. - indultam el a lépcsőn. - Szóval összevesztetek. - Remek a logikád! Néhány órával később a koncert közben felfogtam mindent. Sarah-t eléggé megbántottam, sőt, örökre megutáltattam magam vele. És Louis-t is megsértettem. Kapva kaptam az alkalmon, és bocsánatot kértem tőle. - Semmi gond Hazza! - mondta. - Sarah-val mi van? - Megutáltattam magam vele egy életre. - Szerintem nem. - mondta. - Hogy érted? - kérdeztem. - Sétálj vissza a mikrofonodhoz és meglátod. Nem értettem mit akar ezzel, de vissza mentem a helyemre. Hogy értette? Mit kell meglátnom? És akkor észre vettem hogy mit, pontosabban kit. Ott állt, a színpad előtt, mosolyogva nézett rám. - Hát te? - hajoltam le hozzá. - Jöttem. - mondta Sarah. - Egy koncertet sem hagyhatok ki. Sajnálom, ami délután történt, bunkó voltam veled. - Én is sajnálom. - mondtam, majd hirtelen felindulásból egy puszit nyomtam a homlokára. Visszaálltam a mikrofon mögé, majd ránéztem Louis-ra, és eltátogtam egy köszönömöt. Ő csak mosolyogva rám nézett, majd befogta a száját, aztán a kezeit a füleire emelte, majd eltakarta a szemeit. Én csak röhögni tudtam rajta.