Harcolok érted ~ H.S. (hungarian)

19.fejezet

~ Sarah ~

- Hol van Alice? - kérdeztem a többieket. - Mi történt vele? Niall! Mi van?

- Sarrie, nyugodj meg. Ezt hagyd rám, oké? - kért Harry, és leült az összetört szőke mellé. Én az ajtóból figyeltem a jelenetet. Sosem láttam még ilyennek Niall-t. Összetört. A mindig mosolygós, bohém fiú, most szomorúan, könnyes szemmel ült magába roskadva. Könny száguldott le az arcomon, mert nem tudtam mi van, és azt hittem, Alice-nek valami baja esett...

- Nialler, mi történt? - kérdezte Harry, de Niall csak a fejét rázta.

- Elment. Visszament. - motyogta. Egyből elárasztott a megkönnyebbülés, hogy Al-nek semmi baja, de mindenesetre kíváncsi voltam, hogy mi történt. De Niall megnémult. Harry megszorította a vállát, majd felállt és oda sétált mellém.

- Ne sírj kincsem. - törölte le a könnyeimet. - Semmi baj, biztos csak összevesztek. Azt mondta visszament. Szerinted is a szomszédba?

Bólintottam. - Mi lenne - szipogtam. - ha te átmennél beszélni Alice-el, én meg beszélnék Niall-el? Így mindketten látnák a problémát a másik szemszögéből. - Harry megpuszilta a fejem, majd elindult a régi otthonom felé. Odasétáltam Niall-hez, leültem mellé, és megfogtam a karját. Könnyes, kék szemeivel kérlelően nézett rám. Nem bírtam tovább, könnyezni kezdtem, de letöröltem, és megöleltem szegény fiút.

- Niall, kérlek mondd el mi történt!

- Mondtam neki, hogy elviszem bemutatni a szüleimnek, ha lesz egy kis szabadidőnk. És hogy lesz egy közös házunk, meg ilyen alapvető dolgok...és azt mondta, hogy nem akarja. Ő nem akarta, hogy eddig fajuljanak a dolgok. Ő nem hosszútávra tervez, mint te...most mondd meg, mit rontottam el? Vagy hol? Istenem, egy csődtömeg vagyok! - temette az arcát a tenyerébe.

- Nem Niall! A csődtömeg én vagyok! Elrohantam Harry elől, mert ő kulcsot adott a házához, én meg elrohantam, pedig ő csak magához akart láncolni... - meglepődtem azon, hogy Alice azt mondta, nem tervez Niall-el hosszú távra, pedig nekem nem egyszer áradozott arról, hogy Niall felesége akar lenni. - És szerintem Alice, csak bepánikolt, úgy mint én. Csak ő lehet, hogy durvábban. De ha ez vigasztal...akkor Alice nagyon sokat veszített azzal, hogy elengedett... - Niall megpróbált kipréselni magából egy mosolyt, csak nem sikerült. - Hé. Fel a fejjel. - majd ismét megöleltem.

- Köszönöm Sarah. - mondta. - Harry hihetetlenül nagy mázlista. Ajánlom neki, hogy vigyázzon rád.

- Eddig is azt tette. - mosolyogtam, majd elindultam az ajtó felé.

~ Harry ~

- Alice engedj be, úgyis tudom hogy itthon vagy! - kopogtam az ajtón, mire lépteket hallottam, majd egy kisírt szempár jelent meg az ajtóban.

- Gyere. - mondta elfojtott hangon, majd a nappaliban leült a kanapéra, én pedig szembe vele, a dohányzó asztalra.

- Mi történt? És ne is próbálj meg hazudni! - Alice nagyot sóhajtott, majd belekezdett.

- Szóval, most hogy itt voltak Sarah szülei, meg hogy te kulcsot adtál neki, így Niall azt mondta, el fog vinni a szüleihez bemutatni. Meg közös házat akart...én pedig pont ettől tartottam...nem akartam, hogy eddig fajuljanak a dolgok. Egyszerűen...én erre nem állok készen Harry...én nem vagyok olyan, mint Sarah. Neki korán fel kellett nőnie, nekem nem...Ő szeret a dolgok közepébe vágni, és előretervezni. Én nem ez vagyok...Én nem tervezek egy napnál előbbre. Sarah 20 éves lassan, és már ott tart, hogy feleségül veszed. - Ennél a kijelentésnél furcsán nézhettem, mert Alice javított. - Illetve, még nem, de biztos hogy megfordult a fejedben! Mindegy...Félek. Ha most mindent elkapkodok, nem veszek észre valamit, elsiklok felette, és életem végén fog eszembe jutni, hogy "bazdmeg, ezt nem tettem meg"...Azt meg nem akarom...Elveszíteni sem akarom, de úgy érzem, ennek már késő.