~ Harry ~
- Sarrie nyugodj már le. - mondtam nevetve. Éppen az orvostól jöttünk haza, levették a gipszét és most úgy ugrált, mint egy kiscsikó amikor rájön, hogy neki vannak lábai. Már azon voltam, hogy lefogom amíg a kocsihoz érünk, amikor ő meglátott egy cukrászdát.
- Úúú, Harry menjünk együnk sütit! Légyszi. - nézett rám bociszemekkel. Utálom ezt a nézését, ennek nem lehet ellen állni.
- Jó menjünk. - mondtam, majd megfogta a kezem és maga után húzott. A lendülettől majdnem elestem, de még időben meg tudtam állni és kinyitottam neki az ajtót, mire ő belépett. Az épületben friss sütemények illata terjengett. Amint beléptünk minden szempár rám vagyis ránk szegeződött amit sejtettem is. Sorra haladtunk el az asztalok mellet és leültünk egy bokszba, miközben néhány tinilány össze-össze súgott mögöttünk. Láttam, hogy Sarrie-t egy kicsit furcsán érintette a dolog, ezért biztatóan rámosolyogtam, mire ő csak ennyit szólt:
- Téged nem zavar? - suttogta egész közel hajolva hozzám.
Vállat vontam. - Nem túlzottan érdekel, és már megszoktam. Tudod, az évek során annyi lánnyal hoztak össze, és a többségéhez még csak közöm se volt. - mondtam.
- Tudom. - mondta, mire felvontam a szemöldököm. - Alice mindent elmesélt, ő jobban megszállott volt mint én.
- És most? - kérdeztem.
- Harry! Tudod jól, hogy most már én is megszállott vagyok! - vigyorgott.
- Akkor jó. Megnyugodtam. - dőltem hátra a bokszban. Ekkor a szemem sarkából láttam, amint két lány bizonytalanul megindul felénk, majd megállnak, mire odanézek.
- Sarrie, kérlek ülj át mellém. - mondtam, mire eltorzult az arca.
~ Sarah ~
- Hogy mi? - kérdeztem suttogva.
- Ülj át mellém! - mondta Harry határozottabban. Egyre jobban megijedtem, hogy vajon mit akarhat, de bíztam benne, így átültem mellé. Egy pillanatra rám nézett, mosolygott, majd intett két lánynak, hogy jöjjenek oda. A két lány először nem akart, de amikor Harry megint intett, majd felállt és odament hozzájuk, végül visszajöttek vele, és leültek.
Harry hosszas eszmecserét folytatott a két lánnyal, mint megtudtuk Amy és Cally volt a nevük, akiknek az arcán látszott, hogy majd' kicsattannak az örömtől! Egyfolytában a fiúkról áradoztak, a koncertekről, a dalokról, de még arra is megkérték Harry-t, hogy énekeljen nekik. Harry felállt és illedelmesen megkérdezte a többi vendégtől, zavarná-e őket egy rögtönzés.
Mivel a válaszok 95%-a nem volt, így megkérdezte mit szeretnének hallani. A lányok a Little Things-et mondták, ami nekem is nagy kedvencem volt.
Harry elkezdte énekelni a saját szólójától, miközben végig engem nézett. Amikor végzett, megtapsolták, és adott a lányoknak egy-egy aláírást.
- És ti együtt vagytok? - kérdezett rá, azt hiszem Amy a kényesebb témára. Én éppen ittam, és a kérdésnek köszönhetően félre nyeltem. Harry ijedtem paskolta a hátamat.
- Még nem. - mondta, miközben továbbra is finoman csapkodott.
- Harry elég lesz már, kiszakad a tüdőm! - mondtam.
- U...bocsi. - mondta egy féloldalas mosoly kíséretében, mire mind a négyünkből kitört a nevetés.
~*~
YOU ARE READING
Harcolok érted ~ H.S. (hungarian)
Fanfiction"Érezted már azt, hogy őrülten szerelmes vagy? Egyáltalán szerettél már olyasvalakit, aki elérhetetlennek tűnt számodra? Te szeretted őt, ő viszont mást szeretett, ugye? Ismerős a helyzetem? Van egy általános igazság, amivel szerintem az emberiség...