Sorry I'm a bad girl#Cameron Dallas HUN Fanfiction. [C.A.D.] [BEFEJEZETT]

+FIRST DAY OF SCHOOL+2/1

- Kelj fel Say! – nyitja ki az ablakot anya és elhúzza a sötétítőt. – El fogsz késni!

- Honnan? – takarom le a szemem a tenyeremmel.

- Az iskolából. – nyög egyet, hogy hogy lehetek ilyen szerencsétlen.

- Bassza meg! – dünnyögöm.

- Ezt hallottam! – néz vissza az ajtófélfa mellől.

Ja, igen itthon nem szabad csúnyán beszélni allergiás rá anyám. Sajnos anya tud norvégul, úgyhogy nem tudom másra fogni.

Hamar elkészültem. Nagyon jól akartam kinézni. Ez az első napom, jó benyomást kell kelteni. Egy fekete térdnél szakadt farmert húztam fel, egy has kilógós pólóval és egy inggel, amit a derekam köré kötöttem. Ezekhez a kedvenc Vans-em húztam fel.

Tökéletes. A sminkem megvolt, mehettem le reggelizni. Szerencsémre apa és anya, ilyenkor már nincsenek itthon. Anya felkelt és egyből megy dolgozni. Nem akartam a reggeli prédikációt hallgatni, miszerint:

„Kislányom ne beszélj csúnyán senkivel"

„Hagyd, hogy segítsenek az angolban és a tanulásban"

„Szerezz magadnak barátokat"

„Látsszon rajtad, hogy jómódú vagy"

Jó, hogy az nem mondják hogy, szopjam le a fél focicsapatot! Bár, ha belegondolok nem is olyan rossz ötlet. Otthon jó kislány próbáltam lenni kisebb-nagyobb sikerekkel. Itt miért ne lehetnék extrán rossz? Visszaadom én mindenkinek, hogy a szüleim elszakítottak a barátaimtól. Ők jelentettek számomra mindent a francba is! NEM TUDOK NÉLKÜLÜK ÉLNI! „De muszáj lesz"- mondaná apám a flegma dumáját. „Amíg nem múltál el 18 én parancsolok neked" ...Akkor most miről is beszélünk? Egy évig rossz kislány leszek! Eldöntöttem. Aztán majd meglátjuk, hogy apuci kis lánykáját milyen fából faragták.

Csináltam, magamnak egy kis reggelit. Az a nagy kajacsinálás egy doboz fagyiból és egy zacskó gumicukorból állt. Ittam egy kávét és elindultam az iskolába. Anya már tegnap megmutatta, hogy hova kell menni. Gyalog bandukoltam, pedig van kocsim, csak apám bezárta a garázsba a deszkáimmal együtt. „Jót tesz a séta"- kijelentésével. Igen neki meg jót tenne, ha befogná a pofáját!

Út közben hallgattam a fejhallgatómba az angol szavakat. Már egész jól ment, vagyis elméletben. Gyakorlatban nem próbáltam. Szóval nem ment sehogy, csak meg akartam magamat nyugtatni.

Végre beértem a suliba. Több száz diák nyüzsgött az udvaron. Próbáltam szexin közlekedni. A lábaimat egymás elé helyezni, hogy még kecsesebb legyek. Fütyülések tömkelegét hallatták a srácok. Hogy melyik srácok? Majdnem az összes. Végigmértem az itteni lányokat, de szinte az összes szőke volt. Nem értettem mi ez a nagy szőke invázió, egy ideig... A suli legmenőbb csaja, Brianna szőke volt. Itt ez a szokás, ha a legmenőbb csaj rózsaszín tincset csináltat a hajába, mindenkinek olyan lesz már másnap. Persze ez engem, cseppet sem érdekelt. Hülye lennék a többi pincsijéhez társulni. Na, ne már, hogy bálványozzam... Chh (Nekem van egyéniségem)

Amúgy is a rossz kislányok mindennek az ellentétét csinálják, ugye így van? Hát én pont ilyen leszek.

Végigtipegtem a folyosón. Anya mondta, hogy a földszinten a legutolsó szoba a dirié. Elvileg tud spanyolul, hát remélem különben nem lesz körbevezetőm. Kopogtattam az ajtaján.

- Szabad! – üvöltötte ki egy mély női hang.

Beléptem és mosolyogtam egyet (inkább fancsali vicsorgásra sikeredett)