Sorry I'm a bad girl#Cameron Dallas HUN Fanfiction. [C.A.D.] [BEFEJEZETT]

+ÚH DE BUNKÓ+

§Say§ 

Egyből leléptem Camerontól, ahogy elaludt. Direkt megvártam, amíg bealszik, hogy elmehessek feltűnés nélkül. Lenyúltam a kocsiját is, mert nem akartam gyalog hazavergődni, azért az egy kicsit hosszas lett volna. Reggelig talán haza értem volna. 

Még szerencse, hogy anyámék elutaztak, így nem szólhatnak be a távollétemért. 

***

- Sziasztok! - intek a haveroknak, ahogy beérek a suliba. 

- Say komolyan megdöntött Cam? - kérdezi az összes egymás közti kicsi fáziskéséssel. 

- Hogy mi? - teszek úgy, mintha nem tudnék semmiről. 

Ez a fasz képes volt elmondani mindenkinek a suliban???!!! Huh, de retek mérges lettem! Meg fogom ölni, ahogy meglátom. 

- Hát ez nagyon durva Say! - röhögött helyes Jack. - Nincs kedved este följönni? - kacsint. 

- Mekkora seggfej vagy! - ütök a mellkasára. - Fogjátok be srácok, különben megnézhetitek ki fog segíteni nektek akármikor is! - fenyegetek őket. 

Hova tűnt Cameron? Biztos beijedt, hogy szétrúgom a valagát, ahogy előbukkan. 

- Hol van Dallas? - kérdezem mogorván a többiektől. 

- Szerintem újságolja a hírét - fogdos helyes Jack és beleszagol a hajamba. - Huh, igen. Jól választott Cameron. 

- Képzeld eddig azt hittem bírlak, de most már nem - ordítok. - Tűnj el Jack! 

- Miért? Mert megkérdeztem, hogy igaz-e, amit a "barátocskád" mondogat? - háborodik fel. 

- Nem. Mert egy bunkó pöcs vagy, ahogy Dallas is! Gyűlölöm, ahogy téged is!!!

Lecsaptam a táskám a földre és befutottam a vécébe. Nem bírtam ezt. Hogy lehetett ekkora fasz Cam? Azt mondta, hogy ez kettőnk közt marad, nem azt, hogy az egész iskola erről fog zengeni. 

GYŰLÖLÖM!!! Nem kellett volna bedőlnöm neki! Így is épp elég volt... oké, hogy az ágyban jó, de csak ott. Amúgy egy bunkó köcsög, akinek az egója nagyobb, mint a kínai nagy fal. 

Hazamentem. Nem bírtam tovább tudván azt, hogy ezzel az ocsmány alakkal kell egy légtérben tartózkodnom. Legszívesebben helyben megfojtottam volna. 

Többet nem fogok vele beszélni! Soha. 

***

Cameron nem keresett. Igazából most jutott eszembe, hogy nálam van a kocsija és lehet vissza kéne neki adnom, de ha kell neki majd megkeres. Nehogy már én futkozzak az ő cuccai miatt! Fúúú.... 

Így is ki vagyok akadva, mint az állat. 

***

Elmentem balettre. Most még feszültebb voltam, mint valaha. Merev mozdulataim nem tetszettek Ms. Rosenak... Hát mindjárt sejtettem, hogy be fog érte szólni, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar. 

- Kisasszony, ha nem bír magával, akkor nem kötelező ez az edzés - horja fönn az orrát a banya... 

- Bocsásson meg - hajtom le a fejem, csak hogy itt maradhassak. 

Anyámék kicsinálnának, ha megtudnák, hogy kirúgtak a táncházból. 

Amikor visszamentem az öltözőbe 20 nem fogadott hívás és 14 üzenet várt rám. Gondoltam, hogy Cameron írt, ezért sem néztem meg őket. 

Red nem jött edzésre, de ez elég megszokott. Ezért is csak miattam járt, de mondtam neki, hogy ma nem leszek... azt hittem Cameronnal majd újra bandázunk, de tévedtem. Nem érdemli meg, hogy velem legyen. 

Ezt most nem ezért mondom, mert apám milliárdos, hanem, mert ez az igazság. Nem érdemli meg, hogy szexeljen velem. Ha ennyire tisztel, akkor véget vetek a "kapcsolatunknak" ha ezt lehet annak nevezni. Furcsa, de folyton csak Dallas jár az agyamban. Biztos azért mert jól átvágott, vagy mert bunkó volt velem, mint az állat. 

Jó ez nem teljesen igaz, de akkor is haragszom rá. 

Újra csörgött a telefonom. 

Na, jó már megint Cameron keres, nem hiszem el, hogy nem bír békén hagyni.

- Mi van ennyire hiányzom? - förmedek a telefonba. 

- Nem csak a kocsim hiányzik, amit elpatintottál Bogaram! - szól be kb. porig égetve engem. 

- És? Így kell viselkedni, ha haza megyek a kocsiddal? Vissza adtam volna - ciccegek. 

- Egy én nem akartam, hogy itt hagyj, kettő nem kérdezted meg, hogy elviheted-e, három én nem mondtam semmit senkinek. Gilinsky lenyúlta a telóm, és elolvasta az üzeneteinket - hadar Cameron. 

- És én ezt most miért higyjem el neked? - vonom kérdőre. 

- Mert ez az igazság. Na merre vagy? kéne a kocsim. 

- Nincs közöd hozzá, gyere este 10-re a Tomorrow parkba és ott várni fog rád a kocsid - mondom és leteszem. 

Nem nagyon akartam találkozni Cameronnal, de muszáj. Haza nem hívtam én meg biztos nem megyek el hozzájuk, úgyhogy a házunkhoz legközelebbre eső parkot választottam. 

***

- Say? Itt vagy? - hallom meg Dallas hangját. Kicsit félénk volt, de aranyos rekedtes is egyben. 

Miket beszélek. Aranyos? Ilyet mondtam egy srácra??? Úgy, hogy nem is ittam... azt hiszem beteg vagyok. 

- Itt! - vetem rá magam hátulról a hátára és felugrok rá. 

- Ááááááááááááááááááá!! - hangot kiáltozva futkorászni kezd Cameron. Jól beszarattam a kicsikét. 

- Nyugi csak én vagyok - kuncogok. - Ott a kocsid Huánitász! - mutatok fapofával a járgányára. 

- Kösz, akkor én megyek is - mondja és lerak a hátáról. - További szép napot! - int és beül a kocsiba. 

- Várj már! Te most komoly itt hagysz engem??? - kérdezem felháborodva. - Ne csináld már Cam!! 

- Te is ott hagytál Szívem, most csak visszakapod - henceg. - Puszi! - küld egy légpuszit és elhajt. 

Most komolyan gyalogoljak? Na, jó most már tutira futtira biztos vagyok benne, hogy Dallas egy nagy FASZ!!! Úú, hogy lehet valaki ennyire bunkó?? Mondjátok meg nekem pls.

Haza indultam, de még így is 20 percet kellett gyalogolnom az otthonomig. 

Várhatja, hogy még egyszer lefekszek vele... már a reggeli ügy miatt sem nem érdekel engem, hogy Jack vette el a telefonját. Akkor miért hagyta neki? Nem? 

Szörnyű....