Sorry I'm a bad girl#Cameron Dallas HUN Fanfiction. [C.A.D.] [BEFEJEZETT]

+PARTY GIRL+

                   

- Szia – csókol meg, de én elhúzódok tőle. (Mi a faszt képzel?) – Elmondom a buli menetét. Bármit csinálhattok, csak reggel nyolcra el kell tiplizni legkésőbb. – mosolyog és megpuszilja az arcomat.

- Oké. – mondom még mindig ledermedve az előbbitől. – Téged amúgy, hogy is hívnak? – kérdezem, reggel óta képtelen voltam kideríteni.

- Justin, de JC. a bece nevem. – mosolyog és elviharzik.

Hát ez érdekesre sikerült... idejön a szervező, lesmárol közli, hogy reggel lépjek le és elmegy. (Érdekes, érdekes).

- Ez ki volt? – ordít a fülembe Red. – Eléggé csípett, úgy látom.

- Ja, hát ő JC. – mondom kikerekedett szemekkel. – Ő a szervező.

- Oh. – kuncog. – Nem táncolunk? Kerítek magunknak valami jó pasit.

- Á, asszem találok én magamnak. – nézek megint körbe, egy csomó srác csorgatja utánam a nyálát.

Red kimegy a medencéhez, gondolom fürdeni, de nem követem. A konyhába sétálok, mert irtó éhes vagyok. Ha már egyszer itt vagyok, akkor kiszolgálom magam. Úgyis elköltöttem az összes pénzem piára. Kinyitom a hűtőt. Remek. Csak pia, pia hátán. Ebbe a házba még kaja sincs? Tényleg kerítenem kell valami pasit magamnak!

- Szia. – jött be egy srác a konyhába. Nem úgy látszott, mintha beszívott volna és részeg sem volt.

- Szia. – mosolyog, és tovább keresgetem az elemózsiákat.

- Éhes vagy? – forgatja vigyorogva a szemét.

- Nagyon! – nyögöm ki, végre egy ép elme, aki észreveszi, ha egy lány kurvára éhezik.

- Itt nem nagyon fogsz találni. Az emeleten van a másik konyha, ott vannak az ételek – mosolyog, jaj de kedves.

- Köszi, megmutatnád, hova kell mennem? – csillan fel a szemem, hogy elmehetek vele.

- Persze. – nyújtja a tenyerét. Megragadom és húzni kezd a nagy tömegen keresztül az lépcső felé.

Ha mindig ilyen helyes srácokba botlanék, nagyon örülnék.

- Hupsz, nem mondtam még. Nate vagyok. – néz hátra felém.

- Oh, én Say. – vigyorgok, mint a tejbe tök. – Te is a Washingtonba jársz? – húzódok közelebb hozzá, mert egy részeg fiú, majdnem telibe hányt.

- Igen, végzős vagyok. – bólogat. – Te is?

- Igen, csak én másodikba.

- Ja, értem. – eljutottunk a konyháig végre-valahára.

Becsuktuk az ajtót, így nem volt olyan nagy ricsaj. Felülök a pultra és enni kezdem a nutellás csigát, amit egy zacsiban találtam.

- Kérsz? – nyújtom felé.

- Nem, köszi. – fintorog. – Kihagyom.

- Na, gyere. – állok fel és a szájához érintem a maradékot.

- Na, jó. – nevet. – De csak egy picit. – tép le egy darabot és bekapja.

- Ez a beszéd! – kuncogok.

- Kimegyek cigizni, jössz? – kérdezi Nate, nem mondhatok nemet egy ilyen helyes srácnak.

Bólintok és utána iramodok. Kibaktatunk az erkélyre, már sötét van, de lent az udvaron még folyik a banzáj.