Sorry I'm a bad girl#Cameron Dallas HUN Fanfiction. [C.A.D.] [BEFEJEZETT]

+OHH DANCE...+

Egyenruha? Basszus tényleg. Most vettem észre, hogy az összes gyerek ugyan olyan ruhát viselt. Ne, fúj. Egyszerűen ki nem állhatom a szoknyákat. Jaj, Istenem. Hova keveredtem? Előbb ásnám el magam, minthogy felvegyek egy ilyen borzalmat.Azt hiszem, akkor már készíthetem is az ásót. 

*******

Mrs. Szörnyeteg hív, anyámat neveztem el így. 

De nem akarok vele beszélni azt a rohadt... Nincs gusztusom a hülye spanyol nyávogását hallgatni. Már bocsánat, attól még, hogy anyám spanyol NEM szeretem azt a nyelvet.

Na, jó felveszem, már harmadjára hív. Ajánlom, hogy fontos dolgot mondjon.

Én: - Szia, mit akarsz? – förmedtem a telefonba.

Mutter: - Szia, kislányom. Remélem nem felejtetted el a délutáni táncórádat!

MI A FASZ?! TÁNC????? ERRŐL NEM VOLT SZÓ! ÉN MEGMONDTAM, HOGY NEM FOGOM FOLYTATNI, HA ELKÖLTÖZÜNK. A, AZT FELEJTSÉK EL.

Én: - Miféle tánc? Mit szeretnél, menjek valami sztriptíz bárba? ­– idegesítettem anyámat.

Mutter: - Nagyon vicces... Ne csinálj úgy, mintha meghülyültél volna! Négyre legyél otthon! Cukkolt. – Vagy nem lesz deszka egy hónapig!

Én: - Mi? – akadt el a lélegzetem. – Nem ezt nem teheted velem!

Mutter: - Miért ne tehetném? Ha nem csinálod meg amit mondok, ez lesz!

MOST KOMOLYAN VÁLASZTANOM KÉNE? EGY HÓNAPIG NE DESZKÁZZAK? VAGY NE KELLJEN ARRA AZ UNALMAS TÁNCRA JÁRNOM. NEM ADOM FEL A KEDVENC HOBBIM EGY ILYEN APRÓSÁGÉRT. 

Én: - Jó... - dünnyögtem. – Elmegyek.

Mutter: - Tudtam, hogy szót értünk. Na, pá.– tette le a telefont.

Jaj, de rühellem. Már elegem van! Megmondtam, hogy nem fogok arra a szar táncra járni, erre? ZSAROL! Megzsarolt a saját anyám!

Ja igen, nem említettem még...túl lényegtelennek tartottam, mert eddig úgy volt, hogy felhagyok a tánccal. Balett... az a híres szörnyeteg, ami tönkre teszi az egész lábfejet. Igen, ez a legundorítóbb sportág, amiben csilli-villi ruhákba kell öltözni, mégis leamortizálja az embert. Utálom, régebben minden egyes percbe ez járt a fejembe, világhírű táncos szerettem volna lenni, de megváltoztam. Vad lettem, sokkal vadabb! Négy éves korom óta baletteztem... persze otthon sokkalta jobb volt. Igaz itt még nem voltam egy balett órán sem, de már reflexből megmondom.

*****

- Na, akkor jössz a versenyre? – jön oda hozzám Grayson és megkopogtatja a vállam. Épp a könyveimet rakom a szekrényembe.

- Bocs, nem.– forgatom a szemem és várom, hogy eltakarodjon.

- Miért? – biggyeszti le a száját. – Pedig biztos nem láttál még ilyet!

- Nem érek rá.– indulok el a kijárat felé, de ő is tovább jön követve engem.

- Miért?

- Baszki Gray, leszállnál rólam? – förmedek rá, eléggé megijedt.

- Bocs... - mondja megszeppent hangon és gyorsan elhordja magát.

Igen én is így gondoltam. Hogy az embernek egy perc nyugta sem lehet... Kimentem a parkolóba, és vártam. Nem tudom mire vagy kire. Én ilyen vagyok. Elkezdek egy helyben állni és várom, hogy történjen valami. Hirtelen egy motor fut be előttem a suli elé, és megáll. Lekapcsolja a sisakos emberke a motort és leszáll a masináról.