Sorry I'm a bad girl#Cameron Dallas HUN Fanfiction. [C.A.D.] [BEFEJEZETT]

+PINK INVASION+

Cameron nagyon beszólogatós kedvében volt a suliban. Egyfolytában oltogatott, már visszaszóláshoz is gondolkodnom kellett. Elegem lett belőle. Kora délután eljöttem a suliból, egyből órák után. Elmentem balettre, Red szerencsére ott volt, így nem unatkoztam.

- A segítségedet szeretném kérni Red. – húzom szét a szám, mert nem voltam benne biztos, hogy belemegy.

- Igen? Mondjad csak csajszi. – mosolyog. – Mi az?

- Öm... szóval azt akarom, hogy délután bandázzunk a csajokkal... – utalok arra, hogy az imént említette, hogy a barátnőivel találkoznak. – És segítened kéne beetetnem a muteromat.

- Mivel? – röhög.

- Azzal, hogy ti is ilyen jó kislányok vagytok, mint „én". – mutatom az idézőjelet.

Már elmondtam, hogy értem el reggel anyámnál az autó és a deszka megszerzését.

- Persze, de hogy? – kérdezi felvonva a szemöldökét.

- Hoztam mindannyiótoknak egy-egy szoknyát. – magyarázom. – Ha felveszitek, akkor tutira beveszi.

- Oké, ha csak ennyi. – nevet fel újra. – Nyomjuk a kamuzást csajszi! – vicsorít.

- Ez az! – tartom fel ökölben a kezem.

Red barátnői az ajtóban vártak minket.

- Sziasztok! – mondta a két lánynak. – Ő itt Green és Pink. – mutat először a jobb oldalira, aztán a balra.

- Szia, Say. – integetnek.

Én is intek és mosolygok egyet.

Green és Pink. Bírom, hogy a színek neveit adják maguknak becenévnek. Akkor én ki lennék? Hát 1000%, hogy Black!

- Akkor odaadom a szoknyáitokat, aztán indulhatunk is. – mutattam a kocsim felé.

Beszálltak. Addig megkerestem a telefonomban Grayson számát, mert a suliban megbeszéltük, hogy találkozunk.

Muszáj elmennem, vásárolni és elhívtam. A csajok délután valami Pubba mennek és őket nem tudtam hívni.

Gray: - Szia, Say.

Say: - Na, csá. Szóval kb. egy óra és találkozhatunk.

Gray: - Oké, akkor majd hívj fel.

Say: - Rendben, majd látlak.

Laza vagyok emberek. Laza, mint a nyári kutyaszar, jó ez lehet, hogy nem a legjobb hasonlat volt, de ebben a pillanatban úgy érzem magam. Most komolyan? Elmegyek vásárolgatni, ezzel töltöm a drága délutánt, pedig deszkázhatnék is. Csak, ha nem mennék el, akkor anyám rájönne, hogy kamuztam és az még rosszabb lenne. Nincs deszka, kocsi, bankkártya, telefon. - mondaná. Ki sem bírnám. Pedig mostanában elég gyakran fosztanak meg a holmiimtól.

- Úr Isten Say! – sikít fel Pink. – De hisz ezek tök menők! – mutat a fehér szoknyára, amit a kezébe adtam.

- Ja, ez még elviselhető. – mondja Red. – Huh, de jó színészek leszünk. – kacsint.

- Remélem. – fújom ki hangosan a levegőt.

- Nyugi már! – simogat meg Green. – Hidd el, hogy beveszi.

- Igen elég buta ahhoz.. – mondom reflexből, mert ez az igazság.

A reggelit is olyan könnyen bevette, azt hittem ennyire nem bolond, hogy én és a rózsaszín. De most komolyan?!