Sorry I'm a bad girl#Cameron Dallas HUN Fanfiction. [C.A.D.] [BEFEJEZETT]

+LUNCH+

Külön voltak a csoportok „bandák".

Nyolc asztal van az egész étkezőben, ami kb. mérföldnagyságú megkülönböztetésre bontja a diákokat.

Vannak a: menő fiúk, mellettük helyet foglalnak az erre méltó lányok, vannak a focisták+csajok, a rockerek, a lúzerek, a zenészek és a művészek. A többieket nem tudtam beazonosítani.

Mi a srácokkal a legelsőnek felsorolt asztalhoz csüccsentünk le. Brianna és a mögötte vonuló lánysereg a focista fiúknál foglaltak helyet.

- Cameron? – suttogom a padtársam fülébe.

- Igen? – hajol közel hozzám.

- Ismered Briannát? – kérdezem.

- Sajnos... ő az exem. – forgatja a szemét. – De még mindig nem hagy békén.

- Miért te szakítottál vagy mi? – lepődök meg.

- Igen...megcsalt, de hanyagoljuk a témát. – túr a hajába és hangosan kifújja a levegőt.

- Ohh. – többet nem is tudtam volna mondani.

Mekkora szemét az a csaj! Egy ilyen ártatlan lelket megcsalni.. Mondjuk, ahogy azt a lányt elnézem minden második emberrel volt már dolga az iskolában. 

- Say! – szólal meg Ethan az asztal másik oldaláról. – Délután lesz egy verseny, nincs kedved eljönni? – kérdezi és húzogatja a szemöldökét.

- Milyen verseny? – kérdezek vissza egy kis akcentussal.

- Gördeszka – nyomta a kezembe a plakátot, amire az időpont stb. fontos dolog volt feltüntetve. – Na, gyere el a kedvünkért légyszi. – rebegteti a szempilláit.

- Igen Say gyere! – mondják a többiek.

Nem akarom nekik elmondani, hogy tudok deszkázni. Az túl jó nyerés lenne számomra, egyből lealáznám az összest az biztos.

- Elmegyek. – mondom egy szemforgatás után.

Majd fényképezek. Nagyon szeretem a régi fényképezőket, van egy Canon-om amivel nagyon sok fekete-fehér képet szoktam lőni. A deszka után ezt szeretem a legjobban csinálni.

Végeztem a kajával, épp álltam volna föl a padtól, amikor Brianna ott termett mögöttem és megállított.

- Szia – szemlél végig. – Új lány vagy?

- Miért? – kérdem felhúzott szemöldökkel. Mintha bármi köze is lenne hozzá. Éreztem, hogy nem tetszek neki, már amikor először meglátott.

- Csak kérdeztem. Még ezt se mondod meg? Milyen csaj vagy te? – flegmázik.

- Hát nem olyan, mint te! – mutatok rá.

- Ezt hogy érted? – nyávog fel és a mögötte álló lányokra néz.

- Csak úgy, hogy nincs semmi hozzám kapcsolatos dologhoz közöd. Felfogtad? – oltom le és elvörösödik. Nem tudja, hogy mit mondjon.

- Hát... izé – hebeg-habog. – Szerintem csak süllyedj el jó mélyre! – fordít hátat és elviharzik a libáival.

- Chh – nyögök utána.

- Amúgy sincs rajtad az egyenruha! – fordul egy pillanatra meg.