Elveszve [A.I.] BEFEJEZETT!

Zwei➰Vier

Reggel kómásan keltem ki Ash mellől. Az utam a fürdő felé vettem, lezuhanyoztam. A meleg vízcseppek felszántották testem mire belőlem egy jóleső sóhaj szökött ki.

A szobában öltözködve Ash telefonját hallottam csipogni. Felkaptam nehogy felébresszem.
-Haló!
-Szia Ashykém. Ma is ott tudod hagyni a nőd és átjössz?
Ledermedtem a telefon kiesett a kezemből. Az idő megfagyott én pedig ott álltam megtörten és átverve. A lábam földbe gyökerezett. Csak bámultam Ashtont, aki időközben felriadt álmából.
-Ki volt az?
Könnyezni kezdtem.
-A nőd.-ahogy ezt kimondtam kirohantam a házból. Lassítottam a tempón Ash miatt, de ő nem jött utánam. Nem érdekeltem. Végleg összetörtem. Az egyetlen ember, akire számíthattam megcsalt.

Már órák óta ülök a parkban. Az emberek boldogok körülöttem. A szerelmes párok kézen fogva sétálnak és nevetnek. Milyen kis naivak.. Hónapok után úgyis meg leszel csalva, szerelemnek nyoma se lesz sehol. Miért hiszünk a férfiaknak?! Úgyis csak a farkuk után mennek. Gondolatmenetemet egy lágy hang szakította meg.
-Sajnálom Selly!
A hang irányába fordultam, s megpillantottam azt a személyt, aki éveken át mellettem állt és támogatott minden helyzetben. De ő is elfordult tőlem és nem is keresett utána. Boldog volt.. Nélkülem. Most mégis itt van, itt áll velem szemben és bocsánatot kér.
-Sajnálom Sel. Mindent. Egy marha voltam. Nem kerestelek.. Hiba volt. Mindenkiben téged kerestelek. De nélküled semmit sem érek Sel. Remélem meg tudsz nekem bocsájtani.

Nem tudtam mit reagálni, meredten bámultam őt. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam, majd karjaimba zártam a támaszom és sirni kezdtem a vállan.

-Ne sírj Selly! Minden oké lesz.-mondta és magához szorított még jobban.

Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam a következő részt, de nem volt telefonom.
De most itt van.. Remélem tetszik a rész.

Szerintetek kivel találkozott Selly?