Magcon Changed My Life{Jacob S.} [BEFEJEZETT]

Meglepetés

Reggel arra ébredtem,hogy Jacob nincs mellettem. Ezért gyorsan magamra kaptam egy köntöst,és lementem a nappaliba.
Nincs ott.
Bementem a konyhába. Ott sincs.
Megnéztem a vendégszobákban is. De semmi.
Benyitottam a fürdőbe,ahol Jacob anyukája épp zuhanyozni készült volna. (Ruha volt rajta szerencsére...azért kicsit fura lett volna,ha benyitottam volna és meztelenül állt volna előttem.)
-Elnézést. Csak...Jacobot keresem. Nem látta valamerre?
-Semmi gond kincsem. Hát.. talán nézd meg a kertben. És légy szíves,tegeződj-mondta mosolyogva.
-Rendben-mosolyogtam vissza- köszönöm. És még egyszer elnézést.-ezzel be is fejeztük a csevelygést,és én elindultam az udvar irányába.
Épp kiakartam volna nyitni az ajtót,amikor valaki jól orrba vágott vele.
Hanyatt estem és az orromat fogtam. Szép...most kerültem ki a kórházból szinte Jacob anyukájával egyszerre,erre megint megsérülök. Tipikus én.
-Uhh...Emily jól vagy?
-Persze Jacob. Csak máskor ne ronts rám az ajtóval!-mondtam és mindketten felnevettünk.

-Na jó....gyerünk...segíts felállni!-adtam ki az utasítást.
Jacob a karját nyújtotta,amit én olyan nagy erővel ragadtam meg( persze direkt),higy egy másodpercen belül,mellettem volt. A földön.

Szép lassan,de végre sikerült feltápászkodnunk a földről.
-Na és miért kellett annyira sietned,hogy fellöktél?-kérdeztem apró mosollyal az arcomon.
-Gyere és megmutatom-fogta meg a kezem,majd elkezdett maga után húzni valamerre.
-Csukd be a szemed.-mondta, de inkább biztosra ment, és kezét a szememre tette.
Még húzott maga után egy darabig,majd megszólalt.
-Kinyithatod.
Én kinyitottam a szemem,de egyszerűen el sem tudtam hinni,hogy hová vitt. Ki a kerti tóhoz,ahol....ahol egy piknik kosár volt elhelyezve,egy szép kis takarón.

-Na mit szólsz?-vigyorgott büszkén a kis manó.
-Ezt te hoztad össze?-egyszerűen nehezemre esett elhinni.
-ÉN!! Hát mégis ki más?!
-Elhiszem-mosolyogtam és azt hiszem kissé el is pirultam. De ez a cuki pillanat nem tartott túl sokáig,hiszen éhes voltam.
-Szóval....akkor eszünk?-kérdeztem, majd mindketten nevetni kezdünk.

Hát igen....azt hiszem  mi kapcsolatunk ilyen kis nevetgélős.
A kaja nagyon finom volt,és még kicsit romantikáztunk is. Bár egyszer majdnem belelökött a kis tóba. Az vicces volt és még mindig nevetek rajta.

A nap hátra levő részében végig a neten lógtunk és sorozatokat néztünk. Megnézettem Jacobbal egy fél évadot a kedvencemből-az American Horror Storyból- igaz ő egyes részeknél vagy undorodva nézte - khmmm..perverz részek- vagy pedig elbújt. Pedig nem is volt ijesztő. De hát ő egy kicsit olyan nekem,mint egy óvodás. Pici és félős. Ezért is néztem meg vele a Szenilla nyomában-t. Igen. A "nagy Jacob Sartorius"azzal tölti a szabadidejét, hogy a Szenilla nyomában-t nézi a barátnőjével. Amíg az én sorozatom közben alig mert enni valamit (nem, hogy enni, mozdulni se mert) addig a mesefilm alatt megettünk két adag popcornt, amihez társult egy kis nutellás palacsinta, melyet Jacob anyukája készített nekünk.

Egyszer csak Jacob apukája kopogott be hozzánk.

-Gyerekek! Este 7 óra van. Egész nap bent ültetek? Nem kellene egy kicsit kimenni a friss levegőre?

Ez igazából olyan költői kérdés volt, és amolyan 'na gyerünk, indulás az udvarra' fejje nézett ránk. Mivel a filmnek már amúgy is épp vége volt,és zenét akarunk hallgatni, megfogtam Jacob karját,é rángatni kezdtem magam után.

- Anya!! Elmentünk a parkba deszkázni.- mondta, majd el is indutunk, és kézen fogva mentünk.

Amint megérkeztünk,egy csapat lány letámadta Jacobot. Én ezt már eléggé megszoktam, így nem szóltam érte semmit.

Így leültem egy kicsit távolibb padra, és elővettem a telefonomat. Éppen itt Wattpadon olvastam egy könyvet, amikor valaki vagyis valakik leültek mellém.

Kérdőn néztem rájuk, amíg az egyik meg nem szólalt.

-Nézzétek már! A kis lúzer eljött ide, és leül olvasni...de gáz.

-Ja...tuti nem is tud deszkázni, csak dísznek hozta magával.- erősítette meg barátját egy másik srác.

-Óhh...szóval úgy gondoljátok nem tudok deszkázni?- kérdeztem felszegett állal.

-Miért? Talán tudsz?-nevetett fel egy újabb srác, majd a többiek is nevetésben törtek ki.

Én erre csak felálltam és elindultam a csapat rajongó, és Jacob irányába.

- Na mi van kicsi lány? Inkább te is odamész  plázacicákhoz?

Nem is gondolkodtam ez után a mondat után, hanem irányt váltottam, és az akadályokhoz mentem.

Nem gondolkodtam, csak egyből nekiláttam a pályának. Csak úgy száguldottam, és vettem a különböző akadályokat, amikor is valaki hirtelen belém jött. Szerencsére elég jó egyensúlyom van, így én nem estem el, de azért segítettem a földön fekvőnek.

-Minden oké,-kérdeztem nevetve, mivel a srác iszonyú nagy szitkozásba kezdett.

-Persze-mondta-és ne haragudj. Te jól vagy?

-Én jól. Nem én estem a földre-mondtam, majd mindketten elnevettük magunkat.

-Peter Hawn vagyok-nyújtott kezet.

-Emily Jankins- mondtam, majd kezet fogtunk.

-Na de várj..oda megyek azokhoz a barmokhoz. Igazából most miattuk mentem a pályára. Szerintem azt hiszik, hogy a lányok nem tudnak deszkázni.- mondtam, majd széles vigyorra húztam a számat.

-Várj..megyek veled. Én is velük vagyok.

Amikor odaértünk, a fiúk hangos füttyögésbe kezdtek.

-Uhhhhhhhh.......Petert eltiporta egy lány!! Ez de cink.-kiabálta a fő bunkó.

-Állj le Dave.Mellesleg én mentem neki véletlenül, és ha jól tudom, ti mondtátok, hogy nem is tud deszkázni-mutatott rám- pedig nagyon is tud.Sőt-mosolygott rám- néhány trükköt jobban csinál, mint közülünk bárki más.

-Valóban nem volt rossz...egy kezdőtől- mondta vicsorogva Dave.

-Ja...hogy egy kezdőtől?-kérdeztem-Akkor gondolom neked meg se kottyan egy kis verseny.Jól gondolom?

-Áhhh..izé..az előbb ráestem a kezemre és fáj.

-Jahh....hogy egy puhánnyal van dolgom?!Hát akkor én megyek is.És ápolgasd a kis sebecskédet.-fordítottam nekik hátat.

-ÁHH.....készen állsz kislány?-pattant fel a bunkó, amíg a többiek némán figyeltek.

-Én készen születtem,-mondtam még mindig háttal állva nekik, majd felkaptam a deszkát és indultunk is.

Ezennel szeretném megköszönni a +1,4 nézettséget. Igazából nem gondoltam volna,hogy lesz valaha is összesen ennyi😃. Tudom,hogy ez igazából kevés,de én mégis büszke vagyok erre a kis teljesítményre.

Köszönöm,higy olvassátok a könyvem.💘