Magcon Changed My Life{Jacob S.} [BEFEJEZETT]

Sajnálom

-Srácok sajnálom.. nem azért jöttetek ide,hogy engem keresgéljetek. És Cameron. Sajnálom,hogy ilyen szülinapod volt. Sikerült elrontanom...Azt hiszem,jobb ha megyek aludni.-mondtam lehajtott fejjel.
-Jajj,Em. Nem történt semmi baj. Szerencsére.-ölelt meg.
-Jajj..kislány-jött oda hozzám Matt is. -legalább beszereztem közben néhány pokemont.
-Matt!!-szólt rá Nash dühösen-nekem miért nem szóltál?-kérdezte nevetve,majd ő is megölelt.-csak vicceltem-monda mosolyogva..-de azért tényleg szólhattál volna. Nekem nem jelzett ez a fostalicska. (A fostalicskat most a telefonra értette..ahha...hát nemtudom hogy az iphone 6s miért fos...de ha nem jelez a pokemonokrol,akkor az felháborító...irónia könyörgöm).

A srácokkal leültünk beszélgetni. Jobban megismerhettem Nashéket és minden régebbi tagot. Meséltek nekem a Doland testvérekről is,szóval mindenkiről hallottam egy kicsit több infót,mit amit tudtam a közösségi oldalakról.

-Em. Beszélhetnénk egy kicsit?-kérdezte hirtelen Cameron. Olyan aranyos. Még mindig lehet rajta látni,hogy 'megijesztettem'. Pedig hát én tényleg nem akartam.
-Persze. -pattantam fel a kanapéról,s a konyha felé vettük az irányt.
-Akkor elmondod,hogy miért is rohantál el? Vagy,hogy miért nem jöttél vissza?
-Persze..de..az nem is érdekel,hogy Jacob hol van?
-NEM. Vagyis de. De most ne tereld a szót.
-Ajj..hát szóval..Jacob megharagudott rám, mert....-kezdtem,de valaki megszakította a mondandómat.
-Mert éppen Hayes cicán hempergett.
-Ja-Jacob....-megkönnyebbültem,hogy előkerült,viszont most nem igazán szeretnék vitatkozni.
-He? Tán nem így volt Emily? A saját szememmel láttam. Nem versz át.
-Csak talán meghallgathatnál. De..akár te is vissza mehetnél ahoz a sarki lányhoz. -mondtam már sírva,majd a szobámba rohantam,s ott már nem folytottam vissza a könnyeimet.
Pedig olyan boldogok voltunk.