Magcon Changed My Life{Jacob S.} [BEFEJEZETT]

Vége?

Látta,hogy nézem. Ő is nézett. De mégsem fordultunk el. Egyikőnk sem. Én próbáltam bármi féle reakció-választ leolvasni az arcáról. De semmi. Szinte üveges tekintettel meredt rám. Vagyis inkább ránk.

-Jacob nem megyünk le,és kérdezzük meg a többieket,hogy nem-e nézünk meg valami filmet?
-Hjajj...asszony'.
-Mit mondtál?-ugrottam a hátára, így sikeresen el is estünk,majd nagy nevetésben törtünk ki.
-Meg mondtam,higy ne asszonyozz jóember'.-mondtam nevetve.

-Nem nézünk meg egy jó filmet? -kiabáltam le az emeletről.
-Deee!!! Nemrég jött ki a Szenilla nyomábam!-kiabálta Daniel.
-Nemár..inkább a Dínó tesót nézzük.- szólt közbe Blake.
Óvodásokkal élek? Áhh..nem...miből lehetne arra következtetni?Érett fiúkkal vagyok körülvéve. Teljesen normális,hogy arról szól a vita,hogy milyen mesét nézzünk.

-Elég lesz már! Én vagyok a szülinapos,és én azt mondom,hogy a Minyonokat nézzük.
Úristen...hova keveredtem.

-Jól van...akkor döntsétek el-mondtam,majd vissza mentem a szobába. Vagyis mentem volna,csak éppen Hayes-be ütköztem.
-Jujj..bocsi-mondtam nevetve,mivel enyhén szólva..ráestem.
-Nem baj.Nekem tetszik ez a helyzet.-mondta perverz mosollyal.
-És így is tetszik?-kérdeztem miközben próbáltam csikizni. Viszont úgy látszik,hogy ő nem az.
-Nem vagyok csikis-mondta vigyorogva.-Na és te?-és elkezdett csiklandozni.
-Neeee...hagyd abba-visitoztam.-Nem hallod?-kiabáltam,de közben nagyon nevettem.

Jacob a zajra kinyitotta az ajtót.
Dühös volt. Erei majd kipattantak homlokán, s kezeit is ökölbe szorította.
-Ez mégis mi akar lenni? -kezdett el üvöltözni.
-Jacob..ez egyáltalán nem az aminek látszik..Én csak megbotlottam a lábában és ráestem véletlenül.
-Aha...és akkor miért is viháncol rajtad a barátnőm?-intézte most a szavait Hayes-hez.
-Öhmm...Mi csak játszottunk.
-Ahha...hát akkor nyugodtan játszatok tovább. Sőt...Emily (mindig becézget..nem igazán szeretem ha így hív) este is nyugodtan játszatok csak Hayes ágyában. -s ezzel ki is viharzott...az egész házból.

-Öhmm...Asszem' megkeresem Jacobot -magyaráztam zavartan az alattam fekvő fiúnak.
-Menjek veled?
-NE! ..mármint nem..nem kell. Azt hiszem egyedül talán jobb lesz. -mondtam,majd egy bíztató mosolyt küldtem felé.

Már fél órája mászkálok,de még mindig nem találtam meg Jacobot. Vajon hol lehet? Kezdem kicsit félteni,mert ha ideges mindenki hülyeségeket csinál. Főleg ő.

Háromnegyed óra. Háromnegyed órája mászkálok egyedül New York utcáin,és azt hiszem, már lassan el is fogok tévedni,ha így folytatom.
Nem baj..megyek még egy kicsit.
Egy újjab zsák-utca. Már nem tudom hanyadiknál tartok.

Gondolkodom,hogy jobbra,vagy balra kanyarodjak. Jobbra vettem az irányt,hátha a dolgok 'jobbra fordulnak' (#HumorHerold). De nem. Egyáltalán nem lett semmi jobb. Most fordult a kocka,ugyanis én lettem ideges.

Jacob éppen egy lánnyal csókolózott.
Csak álltam ott és néztem őket. Hogy teheti ezt? Hiszen én semmit se tettem ellene,ő meg egyből egy idegennel smárol.
Könnyek szöktek a szemembe. Jacobbal volt az első komoly kapcsolatom. Ezt nem hiszem el.

Csak bámulok ki a fejemből,amikor Jacob meglát. Meglátott....és semmi sem történt. Tovább csókolta a lányt. Na itt nálam végleg eltört a mécses,és homályos tekintettel kezdtem el futni az ellenkező irányba. Na de merre is?
Hiszen azért másztam keresztül a városon,hogy jóvá tegyem azt a kis 'bakit'. Azt se nagyon figyeltem merre megyek,így végül egy sikátor-szerűségben kötöttem ki.
Már nem láttam a könnyeimtől.
Hát eddig tartott? Kész? Vége? Ez nem az a "Happy End" amiről mindig is álmondtam.