Magcon Changed My Life{Jacob S.} [BEFEJEZETT]

Hosszú nap

Visszamentünk a házukba. Na hát milyen meglepő,hogy Jacob majd megveszett attól,hogy nem tudja hol vagyok. Komolyan valami pórázt kéne rám tenni,vagy egy csengőt akasztani a nyakamba, mert mindig "eltűnök". Rossz szokásom egyébként,hogy csak úgy lelépek valahova. De azért egy idegen városban ez kicsit máshogy van mint otthon. (Anya otthon tuti szobafogságot adna).

Tényleg...anyáék!!
Hiszen akkor írtam nekik utoljára amikor a repülőről szálltam le. Na akkor gyorsan dobok neki egy üzit,hogy minden rendben van velem.

-Fiúk...nem megyünk el valahova? Mondjuk Burger Kingbe? Olyan éhes vagyok!
-Hé Jacob! A barátnőd kajás...vidd el valahova mondta Daniel mire mindenki szakadt a nevetéstől.
-Jó menjünk,én is kezdek éhes lenni. Még valaki?
-ÉÉÉNN!!!!-Válaszolták a fiúk kórusban.

Mivel még dél sem volt,nem volt valami nagy tömeg a Burger Kingben. És akkora zajt sem csapott rajtunk kívül senki,mint mi.
Persze a rajongók nem maradhattak el most sem. Milyen lehet már így a fiúknak? Bárhová mennek..rajongókba botlanak.
De várjunk csak...hiszen az összes srác szinglii!! KIVÉVE (!!) Jacobot .
Na szóval mindenki teli tálcával ült le egy jó nagy asztalhoz.
Mit ne mondjak...elég sokáig ültünk ott. Aztán délután háromkor megjött a kedvem a shoppingoláshoz.
bementünk valami nagyon nagy plázába,ahol rögtön az első üzletben vettem 2felsőt.
Aztán Jacob megajándékozott egy tipikus SWEATSHIRTtel..milyen ironikus..nem? De a lényeg.m hogy tőle kaptam. És még az ízlése is jó. Sétálgattunk a kirakatok előtt,aztán megláttam egy brutál jó Penny Boardot.
-ÁÁAHHHHHH...-sikítoztam,mire ne csak a fiúk,hanem a kisgyerekektől kezdve,az öreg bácsikáktól mindenki egyből fel figyelt ránk..vagyis inkább csak rám.HUPSSZ...
-Na mi az mit láttál már megint?-kérdezték a fiúk szinte egyszerre.
Már meg se mertem szólalni,csak a kirakatban levő gyönyörűségre mutattam.
-Ide menjünk be.-javasolta Daniel hiszen láthatóan ő is oda volt a kirakatban szereplő darabokért.(jó...neki biztos nem az a rózsaszín szépség tetszett...de hát na)
Amikor beléptünk,mindenkinek tátva maradt a szája. Legszívesebben megvettem volna az összeset. Csak egy bökkenő van. Kijöttem a gyakorlatból. Tavaly nyár óta nem deszkáztam.
Na mindegy is ezt majd azután közlöm a fiúkkal miután megvetettem valakivel.
Na..a deszkákat megvettük,mert természetesen a többieknek is kellett.
-Na akkor...most már kissé elszaladt az idő...de holnap elmegyünk deszkázni?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Hát azért vettük..nem?-néztek rám kissé furcsán. Ez mondjuk igaz.
-Akkor...utolsó kérés mára...valaki hazakísérne?
-Jacob!!!-válaszolták kórusban.
-Mehetünk hölgyem?-lépett hozzám, majd megfogta a kezem.
-Mehetünk.