A Menedzser

12.

Beültünk a kocsiba. Reggel nyolc óra volt.
- Hallgatlak. Mi az igazság?- felé fordultam- Fel van dagadva a szád! Ugye nem? Én meg fogom ölni! Megütött?- háborodott fel Brad.
- Dehogyis!
- Akkor mond.
- Mark volt. Még a reggeli műsor után fenyegetett meg másodjára. Aztán mikor James haza hozott észre vette, hogy nyitva van az ajtó. Bementem és bent volt, de nem vettem észre. Verekedtünk aztán meg elfutott.
- Mark? A volt menedzserünk megfenyegetett téged és nem szóltál? És ha megöl?
- Nyugi, csak felszakadt a szám és agyrázkódásom van. Nem nagy cucc.
- Nem nagy cucc?- egyre idegesebb lett. Egy piros lámpánál hirtelen fékeztem és a pisztolyom Brad lába elé "gurult".
- Azt ne!- ezért kapni fogok...
- Legalább megvéded magad!- nézte a padlón heverő pisztolyt, majd vissza lökte az ülés alá.
- James bevallotta, hogy szerelmes belém.
- A múltkor pedig azt mondta, hogy nem.
- Most haragszik rám!
- Hamar elmúlik.- a ház előtt leparkoltam. Brad aggodó tekintettel nézett rám.
- Biztos, hogy nem jött vissza!- nem is volt ott. Kivettem a fontos papírokat és vissza zártam az ajtót. Brad viszont nem ült a kocsiba. Valaki a vállamra tette a kezét. Egy másodperc alatt leterítettem.
- Brad?- fújtam ki a levegőt.
- Oké. Tényleg meg tudod védeni magad!- szenvedett a földön fekve.
- Mintha te olyan nagy kihívás lennél!- nevettem el magam.