A Menedzser

40.

*8 év múlva*
- Anya! -futott oda hozzám a 4 éves kis Lili McVey. James és én lassan 5 éve vagyunk házasok. Az egyik nagy koncertjükön kérte meg a kezem. Nagyon boldog vagyok vele, vagyis velük.
- Nézd kik jöttek hozzád!- mutattam a mögöttem álló Connor-ra, Brad-re és Tristan-re. Amíg Lili velük volt elfoglalva oda mentem köszönni James-nek. - Szia Tessz! -csókolt meg hosszasan. Egy külön kertes házban élünk. Gyönyörű. Brad és a többiek a régi házban maradtak. Nincs messze, így sokszor találkoztunk, aminek nagyon örülök, ahogy Lili is.
- Tristan! Vegyél fel a nyakadba, mint múltkor! - ugrált Tris előtt.
- Jó kislány voltál? - guggolt le. Lili bológatni kezdett. - Akkor gyere! - felkapta, pörögtek egyet, majd a nyakába emelte.
Csörögni kezdett a telefonom. Ismeretlen szám.
- Igen, tessék? Tessza Anderson.
- Hello, itt Cameron Dallas beszél. - lefagytam egy pillanatra- Van egy állás lehetőség az ön számára.
- Milyen munkáról lenne szó? - amióta Lili megszületett csak itthon "dolgozok".
- Te vagy a legjobb a szakmában. Szóval azt szeretném kérdezni, hogy lennél-e a Magcon-osok új menedzsere? - sosem felejtem el azt az álmomat, ahol mi ketten szerettük egymást, ahol együtt voltunk, amit akkor átéltem vele. Olyan élethű volt az egész. Minden egyes nap eszembe jut. Cameron, Mark, a halálom. Nem akartam Cam-mel találkozni, de most ez az érzés megváltozott. Akkor sem lehet. Mégis akarom.
Eldöntöttem.
- A válaszom...... Nem. Sajnálom Cam, de már van állásom. A The Vamps menedzsere vagyok.
- Azért, ha meg gondolod magad hívj. Szia.
****
Cameron-nal elfelejtettük egymást. James és én boldogok vagyunk. A banda még mindig szuper. Mindenki boldogan éli az életét.

Vége