Cameron nézőpontja Tessza szobájának az ajtajába álltam. Beljebb mentem. Az éjjeli szekrényen egy kép volt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Tőlünk kapta.- mondta James, mire vissza tettem a helyére. - Csodálatos lány volt és nagyon szeretett titeket. Amikor megcsókólt, én teljesen belezúgtam! - még mindig a képet néztem. - Mit csinált? Kivel? És mégis mikor?- hadarta el James. - Megcsókólt engem, mielőtt fel ment volna a tetőre. - Nem tudtam, hogy neki az ilyenek jönnek be... - Milyenek? - Hát az ilyen egoista, piperkőc fiúk. A halála óta hány lánnyal smároltál?- dühömbe bevertem James-nek. Beültem a kocsiba és a temetőig meg sem álltam. Lassan elsétáltam Tessza sírjáig. Ott pedig összeestem és zokogni kezdtem. Egy órán keresztül ott ültem és a kezem a síron volt. Remélve, hogy Tessza a másikoldalról fogja a kezem. Remélem figyel és látja mennyire hiányzik. Újra meg akarom csókólni és el nem engedni. De már többé nem lehet, nem érezhetem az illatát, nem láthatom a gyönyörű mosolyát. Nem fog eltolni magától, se magához húzni. Nem fog utálni, mert valamit elrontottam. Nem fog vadul csókolni, csak fentről figyel.
