A Menedzser

18.

Ma többen lesznek, mint tegnap voltak. A One Direction-nel egyeztettem.
- Akkor a Story of my life lesz. Rendben!- firkáltam a papíromra.
- James interjúztatni akarnak!-szólt be az ajtón egy ismeretlen férfi. James ki ment. Hátulról befogták a szemem. Én ijedtemben gyomor szájon könyököltem.
- Auuu- mondták korúsban. Csak Cameron volt az.
- Jesszus. Jól vagy? Nem akartam, csak....
- Semmi gond! Anyám benned aztán van erő!- egyenesedett ki.
- Bocsika!- mosolyogtam.
- Ezért cserébe kérek egy puszit!
- Tessza! Mindjárt kezdünk és sehol sem találjuk Jamest!- szólt közbe Connor- A tévések azt mondták, hogy ők nem interjúzták meg!
- A picsába!- ott hagytam mindent, a papír eldobtam és az ismeretlen pasi felé vettem az irányt. A falnak löktem.- Hogy nézett ki?
- Kicsoda?
- A riporter, aki James-szel akart interjút!
- Magas, barna rövid hajú pasi. 30-as lehet.- a leírás pontosan illett Markra. Elengedtem a srác pólóját. Az öltözöbe mentem a kocsi kulcsért.
- Hol van James?- látszott rajtam az idegesség, az aggodalom és a félelem.
- Ti itt maradtok! Én addig megkeresem Jamest.
- Nem mehetsz egyedül! Veled megyünk!- Brad is kezdett ki akadni, tudta, hogy Mark van a dologban.
- Legyetek ügyesek!- megpusziltam, majd ott hagytam őket.
- Én később fogok fellépni! Vele megyek.- jött utánam Cameron.
- Nem jöhetsz!
- Veled fogok menni akár akarod, akár nem!
- Felfogtad, hogy meg is ölhetnek?
- Igen, ahogy téged is!
- Vissza fogok jönni!- megcsokóltam. Erre ő szorosabban magához húzott. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy miért indultam el. A kocsihoz érve lefagytam.
- Sean?