insanity ✨ hemmings

quatorze

Amint azt feltételeztem, a szüleim azonnal tudni akarták, hogy miért jöttem el hozzájuk, mivel már legalább 2 hónapja nem jártam náluk. Komolyan ennyire elhanyagoltam mindenkit? Így visszatekintve az elmúlt hetekben csak Luke-kal foglalkoztam, mivel állandóan furcsán viselkedett, és a többi számomra fontos emberről teljesen megfeledkeztem. Magamban megfogadtam, hogy ez mostantól másképp lesz. Talán nem kellett volna ilyen elhamarkodott döntéseket hoznom.
Amikor a szüleim végre elfogadták, hogy nem fogok beszélni, náluk maradhattam. A régi szobámban aludtam, és megint 15 évesnek éreztem magam. Minden ugyanolyan volt, mint régen, mielőtt gimibe kezdtem volna járni és megismertem volna Luke-ot.
A telefonomon 21 nem foggadott hívás és 47 üzenet volt, melyek mind tőle származtak, és a hangpostát meg sem említettem. Viszont nem állt szándékomban válaszolni, szükségem volt egy kis időre, hogy átgondoljak. Az átgondolás pedig eltartott két hétig. Szerencsére maradtak még anyáéknál ruháim, viszont a könyveim a lakásunkban maradtak, így azok nélkül jártam az órákra.
Az egyik reggel Luke az iskola kapujánál állt, gondolom azért, hogy velem tudjon beszélni. Nem akartam vele találkozni, így megvártam, míg elmegy, ami miatt lekéstem az első órámat.
Két hét elteltével aztán történt valami. Egyedül voltam otthon, anyáék dolgoztak, így a beadandómnak szenteltem az időmet. Azonban ezt a tevékenységemet megzavarta a csengő. Szemforgatva indultam le, és szándékomban állt elküldeni az illetőt a fenébe, azonban ledermedtem, amikor kitártam az ajtót.
Ugyanis Luke állt előttem.