insanity ✨ hemmings

vingt-quatre

Alkamam sem volt válaszolni, ugyanis Luke két hosszú lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot, és magához rántott. Mindvégig felém tornyosult, míg a szemével villámokat szórt, én pedig szörnyen kicsinek éreztem magam mellette.
Még mindig a fényképeket szorongottam a reszkető kezemben, de úgy éreztem, hogy égetik a tenyerem, mintha valami mérgező dolgot szorongatnék, ami arra késztetett, hogy hajítsam el őket vagy tépjem össze mindegyiket millió apró kis darabkára, viszont nem tettem meg, mert a félelem kővé dermesztett.
- Nem engedtem meg, hogy a dolgaimban turkálj - szűrte összeszorított fogai között Luke. - Mégis mit képzeltél?
Rémülten néztem őt, míg az ajkaim szavakat próbáltak formálni, de csak tátogtam.
- Mit akarsz mondani, kicsi April? - kérdezte, és a hangja egyszerre mézes-mázas és hátborzongató volt.
- Te... ez... miért... T-te beteg vagy - motyogtam össze-vissza, mire Luke még jobban magához húzott, a kezeit pedig a nyakam köré kulcsolta, és ott hagyta őket.
- Nem vagyok beteg - sziszegte nekem, azonban úgy tűnt, mintha magát is próbálná meggyőzni. Az ujjai eközben belemélyedtek a nyakamba.
- Akkor... miért csinálod... ezt? - nyögtem, miközben levegőért kapkodtam.
- Mert szeretlek, April. El sem tudom mondani, hogy mennyire szeretlek. Úgy érzem, hogy kezdek megőrülni. Annyira fontos vagy nekem, ezért nem veszíthetlek el. Tudnom kell, hogy mit csinálsz. Mi van, ha valaki megpróbál elrabolni tőlem?  Azt nem engedhetem. Érted már? Én csak elővigyázatos vagyok - magyarázta, azonban amit mondott, az teljesen eszelősen hangzott.
- De te... fájdalmat okozol... n-nekem - fuldokoltam. Megpróbáltam lefejteni az ujjait a nyakamról, de meg sem tudtam őket mozdítani. Éreztem, ahogy a tüdőm majd' szétszakad, míg minden forogni kezdett.
- Nos - nyalta meg az ajkát -, néha elkerülhetetlen, hogy egy kis erőszakot használjunk, ha el akarjuk érni azt, amit szeretnék - bölcselkedett.
- April? Te szeretsz engem?
- I-igen - hörögtem, mert ez volt a helyes válasz, miközben a szemem előtt fekete foltok jelentek meg. Biztos voltam benne, hogy azonnal elájulok, amikor Luke hirtelen elengedett, én pedig végre köhögve levegőt vettem. Mire alábhagyott a köhögőrohamom, Luke a fülem mögé simította a hajam, majd csókot nyomott a számra, míg a könnyeim végig szántották az arcom.
Luke ezután összeszedte a képeket, majd az ajtó felé sétált, azonban mielőtt elhagyta volna a szobát, még felém fordult.
- Ezért - mutatott a fotókra - még számolunk.